Azon, hogy a paksi döntést máris tető alá hozták, nem lepődtem meg. Olyan jó magyaros-fideszes-paprikás mártásban van ez is tálalva, hiszen a bejelentés és a szavazás között mindössze pár nap telt el. Nem tévedés, ennyi idő alatt lezavartak egy több évtizedre ható stratégiai döntést. Ez akkor is tömény idiotizmus volna, ha amúgy a döntés rendben lenne, de nincs. Ami azonban feltette az i-re a pontot, az Orbán sunnyogása volt. Megint.
Nem tudom, kell-e atomerőmű, vagy meg lehetne-e oldani az energiaellátást továbbra is külföldről vásárolt áramból és kőszénből? Fogalmam sincs, nem vagyok energetikai szakember, így azt sem tudom eldönteni, hogy a Paks II. project végül sikeres kivitelezés vagy oltári nagy bukta lesz-e, amivel csak az oroszok és persze a Közgép jár jól? Egy valamit azonban biztosan tudok, nevezetesen azt, hogy a dolog jókora vihart kavart bel,- és külföldön egyaránt. Nem is a kivitelezés híre, sokkal inkább a szerződés megkötésének módja. Még az Orbánról könyvet író, és oly' lelkesen békemenetelő Igor Janke meg a lengyel elvbarátok önképző szakköre is megorrolt Viktorra, ami azért nagy szó, azt a jelzőt pedig, hogy „Putyin pincsije” mostantól még él, nem fogja tudni lemosni magáról. Persze legyen ez az ő baja.
Van viszont valami, ami ennél is fontosabb. Nevezetesen az, hogy a miniszterelnök ismét nincs sehol, amikor az ég zeng. inkább elszaladt gyorsan alapkövet betonozni, mert az „Orbán Viktor kolbászt tölt” című dráma mellé kell a folytatás, mint minden kasszasikernek. Meg is szakították miatta a parlamenti közvetítést, és bő lére eresztve a mondókát be is olvasták, hogy a miniszterelnök éppen milyen rendezvényen feszít Szegeden. Tudatták tehát, hogy lényegében megpattant a tegnapi szavazásról, mégpedig íziben
Igaz nem ez volt az első ilyen lépése. Ha füstszagot érez, általában messze szalad a lángoktól és a hű vazallusait utasítja gombnyomásra, de ezúttal nem csak fizikailag volt távol a szavazástól, de a ló is nagyon elszaladt vele. Mert lehet sumákolni, de ha valaki egy személyben meghatározza az ország energia-ellátását az előttünk álló cirka fél évszázadra, akkor bizony – katonás szavakkal élve – legyen a markában a töke akkor is, amikor meg kell nyomni a gombot, még úgy is, ha az csak plusz egy szavazat és nem több. Mert valójában több. A gerinces felvállalása annak, amit tett. Lehet, hogy Viktor arra játszik mint általában, hogyha valami balul sülne el, akkor évek múlva majd bátran mondhassa, hogy ő aztán a közelben sem volt, de ezúttal ez nem fog összejönni. Mert arra hónapok-évek múlva már valóban senki nem fog emlékezni, hogy melyik zárószavazásról szökött meg a hős vezér, de a paksi ügy, és annak minden részlete még akkor is ott lesz feketén-fehéren, amikor ez az egész generáció már mélyen a föld alatt fog pihenni, és az unokáink gondja lesz, hova tegyék az Oroszországból visszapostázott atomhulladékot; mert hogy csak 20 évig fogják őrizgetni, aztán visszahozzák, ám hogy a tároló megépítésére lesz-e pénz, az itt és most nem igazán zavarta a döntéshozókat.
Zárszó: a tegnap esti bevásárláskor egy párbeszédfoszlány ütötte meg a fülemet a kasszánál ácsorogva. ”Orbán simán csak beszari amikor dönteni kell.”
Nekem meg egy egyszerű kérdésem van hozzád Viktorom. Mikor ilyen lófaszjóska üzemmódba kapcsolsz, és már-már rutinosan elszökdösöl a felelősség elől, hová tűnik olyankor belőled a lánglelkű fülkeforradalmár, és a folyton-folyvást harcoló és harca buzdító, szinte már hadvezéri hevület? Talán csak nem valami színpadias póz ez az egész, Viktorom?
Utolsó kommentek