Természetesen senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy ez nálunk történt meg. A mexikói labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát, Jose Manuel de la Torrét azért menesztették a posztjáról, mert csapata pénteken, a világbajnoki selejtezőn 2-1-es vereséget szenvedett el - hazai pályán - Hondurastól. Nálunk hasonlóról még csak szó sincs, nem vagyunk az az ország.

   Most hagyjuk azt a szégyellni való tényt, ami a bukaresti meccs után történt. A focidrukkerek soha nem a szűzies visszafogottságukról voltak híresek, a bennük tomboló adrenalinnak köszönhetően általában veszélyesebbek, mint egy párzási lázban égő elefántcsorda, ráadásul a "hajhullásban" szenvedő tagok száma simán meghaladja a szétvert vasúti kocsikban esett kár összegét. Csak az isten a tudója, hogy ez Kósa szerint hogyan illeszkedik a magyar kultúrába, mindenesetre szerinte a foci ide tartozik, ám aki ilyet mond, annak illene tudni, hogy a focinak a szurkolótábor is szerves részét képezi. Nyilván a fociimádó miniszterelnök szerint is ez a kultúra fő ismérve, igaz is, hangversenyen vagy kiállításon még nem nagyon láttam őt sem...

  “Magyarország többé nem lesz következmények nélküli ország.” – mondták a 2010-es választásokat valamiféle homályos indoknál fogva fülkeforradalomnak keresztelt győzelem után. Hiába, mert a magyar válogatott kapitánya - természetesen - a helyén marad, mert nálunk nem szokás lemondani még akkor sem, ha már napnál világosabb a hozzá nem értés, havert pedig végképp nem lökünk le a jól fizető posztjáról. (Ez persze nem csak a fociban van így). Nem kis eredmény az, hogy csak három góllal kapott ki az állítólag focit játszó csapat, miközben rúgni egyet sem rúgott. Egervári szerint látni kell az előrelépést, irigylem is a kiváló látásáért, az enyém szemüvegben is romlik, ő meg még olyat is lát, ami nincs is. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a román csapat tagjai közül többen futottak a félidő szünetében, mint a magyar csapat tagjai egy szabadrúgáskor, de ez nem is fog változni mindaddig, amíg a milliós jövedelmek így is, meg úgy is meglesznek hónapról hónapra. Addig úgyis csak az a fontos, hogy le ne sérüljenek.

  Gonoszkodó írások beszélnek arról, hogy ilyen teljesítményű focihoz bőven elég a faluszéli legelő, nem kell még több stadion. A magam részéről ezt a gondolatot nem görgetem tovább, mert aki ismerte a magyar focit, az eddig is tudta, hogy a stadionoknak csak akkor lesz haszna, ha minden oldalról alaposan leszigetelik aztán feltöltik vízzel, pár évtizeden belül úgyis elsivatagosodást jósolnak a Kárpát-medencébe, így legalább ivóvíz-tározóként a hasznunkra válhatnak.

  Az unortodox magyar foci tehát jobban teljesít... A bele öntött adómilliárdok sajnos pont úgy térülnek meg, ahogy a gazdaságösztönzésére fordított százmilliárdok is; a negatív mutatók mutatják a jobb teljesítményt. Persze csak azoknak, akik beveszik. Sajnos rengetegen vannak.