Érdekes cikket közölt a napokban a New Scientist magazin. A legújabb kutatások ugyanis azt bizonyítják, hogy - bár a karácsonyhoz és az újévhez is havat és didergős hideget társítunk képzeletben - valójában az évnek ebben a szakaszában Közép-Európában és a Kárpát-medencében egyáltalán nem megszokott a hó és a mínusz fokok. Mindezért egy középkori klímaváltozás a felelős.   

  Sokak fejében él a klasszikus karácsonyi kép régi mesékből, képeslapokról, vagy akár a nagyszülők/dédszülők elbeszéléséből, ahogy a meleg családi fészekből, a feldíszített fa mellől havas tájra látunk az ablakon át, az ünnep elengedhetetlen kelléke pedig a szánkózás, és persze a szilvesztert is zimankós napok kísérik. Manapság viszont már csak emlék a fehér karácsony, és - egy-két szerencsésebb évet leszámítva - legtöbbször csak sár és eső, latyak és köd, vagy még ezek sem kísérik az ünnepeket, legfeljebb valami száraz, szürke őszi időjárás gyenge plusz fokokkal. Nos, a helyzet az, hogy valójában errefelé évezredek óta ez a normális.

  A legújabb kutatások ugyanis kimutatták (részben a talajból, részben pedig a magashegységekben vett jégmintákból, de alaposan kielemezték a régi korok földművelésről és időjárásról szóló feljegyzéseit is), hogy Európában például már a Krisztus születése előtti időkben is magasabb volt az átlaghőmérséklet a mostaninál. Vannak például olyan, a hideget rosszul tűrő növény és rovarfajok, amelyek az ókorban Európa-szerte éltek, de mára a kontinens déli felére szorultak vissza. A Római Birodalom idejéből, az I. századból pedig léteznek olyan feljegyzések, amelyek szerint a Balaton-környéki rómaiak szeptember hónap végén, október elején az időjárásnak köszönhetően még megmártózhattak a tóban. (Bár ez időnként a XX. században is előfordult, de csak a különösen meleg vénasszonyok nyarán, akkoriban azonban ez általános volt). Ráadásul ehhez még hozzátársult az, hogy a 7-8. század körül gyenge felmelegedés indult, ami aztán állandósult, egészen a 15. századig. Ebben az időben olyan kellemes volt a klíma az egész kontinensen, hogy például Norvégiában és Izlandon, a sarkkör közelében búzát termesztettek, a ma csapadékos, hideg Észak-Angliában pedig sok napfényt és langyos időt igénylő szőlőt. Egyes történészek szerint ennek köszönhető, hogy a vikingek Kr. u. 1000 körül áthajóztak Észak-Amerikába. A kellemes klímának köszönhetően új földeket művelhettek meg Izlandon és Grönland déli részén, valamint a 3-4 fokkal fokkal melegebb tenger miatt a halak északabbra vándoroltak, ezért bőséges volt a fogás. Az enyhe klíma adta bőség így lehetővé tette, hogy új utakra induljanak a nyugati földek felé. Az átlaghőmérséklet tehát egyes tájakon akár 5 fokkal is több lehetett, mint ma, és például a Kárpát-medencében a honfoglaló őseink alig, vagy egyáltalán nem találkoztak hóval, egy-egy hidegebb évet kivéve.

  Ez az állapot változott meg az 1400-as évek végére, és nagyjából a 17. század fordulóján tetőzött. 1601-ben például augusztusi (!) fagyok pusztították el a termést Lengyelországban és Kelet-Oroszországban. 1622 és 1623 telén is befagyott a Boszporusz, Portugáliában és Spanyolországban pedig hóviharok dúltak. Az esős Angliában az 1670-es és '80-as években többször is teljesen befagyott a Temze és környező folyói. A magyarországi feljegyzések szerint 1781 és 1800 közt olyan hosszúak és hidegek voltak a telek, mint előtte soha; az országot rendszeresen vastag hótakaró borította Mindenszentektől Húsvétig, de néha már októbertől áprilisig, azaz 5-6 hónapon keresztül folyamatosan. A kutatási eredmények szerint mindezért az úgynevezett "kis-jégkorszak" volt a ludas, ami néhány fokkal lehűtötte a Földet. (Ekkoriban például Észak-Amerikában is vándorlásra kényszerültek bizonyos indián törzsek a szokatlan hideg miatt).

  Az első elképzelések szerint mindezt egy vulkánkitörés okozta, aminek a hamuja a felső légkörbe jutva visszafogta a Nap fényét és erejét. Ez az elmélet azonban nem helytálló, mert bár a vulkánkitörések miatt a légkörbe került por és hamu valóban okozhat időjárás-változást, de minimum egy szupervulkán kitörése kellene ahhoz, hogy ez az egész bolygót érintse, és évszázadokon keresztül tartson, ilyesmiről viszont senki nem tud. Sokkal valószínűbb az, hogy kozmikus porfelhő okozta, amibe a Naprendszer - és vele együtt a bolygónk - belesodródott. Ilyen nagy kiterjedésű porfelhők találhatóak szerte az univerzumban, és valószínűleg mi is kifogtunk egyet. A porfelhő nem volt elég sűrű ahhoz, hogy a Nap fényét látható mértékben tompítsa, de a hő egy részét visszaverte, így abból kevesebb jutott a Földre, ami néhány fokos lehűlést okozott. A számítások szerint - a porfelhő kiterjedésétől függően - akár 300 évbe is beletelhetett, mire a bolygónk kijutott belőle, nagyjából az 1940-es, 1950-es évekre. És bár kétségtelen, hogy a globális környezetszennyezés miatti üvegházhatás is szerepet játszik a felmelegedésben, most már biztos, hogy a bolygónk e tényező nélkül is éppen a felmelegedési időszakban van, mert újra a korábban már megszokott mennyiségű napfény éri el a felszínt.

  És hogy hogyan függ össze mindez a fehér karácsonnyal? Nos, a karácsonyi szokások - például a feldíszített fa - széles körben csak a 17-18. században kezdtek elterjedni, amikor az ünnepi hagyományok már kezdtek kilépni a merev egyházi szokások keretéből, és az ünnep egyre inkább polgári hagyománnyá vált, újabb és újabb szokásokat társítva a már meglévőkhöz. Mivel pedig a telek ekkoriban a fenti okok miatt hidegebbek voltak, a tél, a hó, a fagy éppúgy az ünnep szerves "kellékévé" vált, mint egy sor más dolog.

  Csakhogy mindez egyáltalán nem általános Európának ezen a részén. Ennélfogva jobb, ha beletörődünk, hogy a klíma lassan visszatér a régi, évszázadokkal korábbi normális kerékvágásba, és - most úgy néz ki - egyre kevesebb és kevesebb fehér karácsonyunk, és havas újévünk lesz.