Ez a gondolatmenet a Focker hasábjain látta meg először a napvilágot, azóta csak toldogattam pár elképzeléssel. Szóval a napokban találtam rá egy gépnarancsos cikkre amely a Puruttyát méltatta, hogy milyen egyedi a fikablogok között és hogy a különféle oldalai ugyan néha elborzasztják az embert de a mélyen szántó társadalomkritika és a mai modernizált világról alkotott kép tökéletes lenyomata a legvégén mégis gondolkodásra késztetik az olvasót. És pontosan ez az amiért annak idején nekikezdtünk a társadalomkritikus irományok elkészítésének. Az Agyiszinten szemeket akartunk felnyitni (ahogy a szlogen is hangoztatta) és ez talán sikerült is. Legalábbis a visszajelzések alapján elindult valami amit nemes egyszerűséggel eszmének tartottunk. Kialakult egy jobb világról alkotott kép, hiszen felvázoltuk a ’’milyen lenne ha’’ világképet. Most, hogy a Puruttya szerverei végleg leálltak, ideje eme nézeteket máshol is közzé tenni. Ezek mind lenyomatai lesznek ennek a kornak amely már évtizedek óta maga alatt vágja a fát. Belülről rothad, ha így jobban tetszik. Sajnos a túlzott modernizáció, a városiasodás, meg a fokozott kényelem érdekében tett drasztikus lépések előbb-utóbb az emberiség teljes kihalásához fognak vezetni. Ezt talán mi is látjuk majd, talán csak az unokáink de az is lehet, hogy még ők is megússzák az apokalipszist. Ketyeg a Föld órája. Emlékszem, régen mindig egymást hitegettük, hogy mikor eljön majd a világvége akkor elég lesz csupán lehibernálni magunkat mint Ripley az Alien filmekben és akkor egész biztosan megússzuk. Elkerüljük a halál hideg érintését. De ez baromság. Legalábbis felnőtt fejjel nézve. Kamaszként még máshogy viszonyultunk a dolgokhoz, akkor még a szórakozásról szólt minden. Arról, hogy hogyan érezzük jól magunkat. Videojátékok, zene, bulik, csajok és az olyan tiltott dolgok mint a cigaretta, az alkohol, meg a különféle drogok. Akkor ezekkel az ember még csak ismerkedik, távolról szemléli őket. Mikor felnő, végre hozzájuk juthat. És akkor vagy elindul a lejtőn, vagy megáll a tetején és onnan szemléli a sok nyomorultat akik viszont iszonyatos sebességgel zuhannak lefelé. Miért akarná bárki olyan elkerülni a halált aki szisztematikusan roncsolja a tüdejét a napi egy doboz cigarettával, vagy minden este leissza magát a sárga földig? Hogy a különféle drogokról már ne is szóljak. Pedig ezek az igazán alattomosak. De erről majd máskor. Tekintsétek ezt beköszönésnek.

A Stricik & Kurvák egylet tagjai megtalálhatóak szinte bárhol. Az utcán, strandokon, gyorséttermekben, mozikban, iskolákban (emitt főleg) és persze a buszokon, villamosokon, metrókon is. A ’’raj’’ és a ’’rajbaba’’ már idejétmúlt kifejezések. Ahogyan a Myvip is eltűnt a feledés homályában (helyét már a Facebook uralja), úgy ezen ósdi kifejezések is csupán egy letűnt kor hivatkozásai. Ciki lenne ma már ezeket használni, ahogyan ciki ma már a Bikicsunáj aranyköpéseivel viccelődni, vagy Gyurcsány Ferencet emlegetni. Persze divatos a retró, meg minden de azért cseppet sem mindegy, hogy milyen értelemben. Felőlem aztán hordhatsz te Buffalo cipőt is, csak fogadd el baszki, hogy a Buffalo cipő már 2007-ben is ciki volt. De kanyarodjunk vissza a Stricik és Kurvák egylet tagjaihoz. Biztosan találkoztál már velük te magad is. Csúnya szóval ők a társadalom parazitái, akik csupán élősködnek a gazdatesten. Segélyért kuncsorognak az önkormányzatnál (átmeneti, gyermekvédelmi, lakásfenntartási, tök mindegy) és még nekik áll feljebb ha a megítélt 100 000 forint helyett csak 90 000 forintot kapnak. Az öltözködésükről inkább nem is ejtek szót, egy örömlány vagy egy selyemfiú sírva könyörögne az olyan göncökért, amikben eme egylet tagjai járnak. Főleg most, nyáron. Nézzetek körül az utcán ebben a nagy kánikulában. Övék a jövő, ők fognak majd eltartani minket. Lehet, hogy mégsem hülyeség az az idő előtti hibernálás?