Mivel ez nemcsak a blogunk, de a mai nap első, vezető híre is, ezért a cím, ha nem is túl eredeti, de mindenképpen helytálló.

  Pontosan azon a napon startolunk, és köszöntjük jövendőbeli olvasóinkat, amikor újabb, sokat vitatott törvények lépnek életbe az országban. A mai naptól módosul ugyanis a munka törvénykönyve, a végkielégítés, a felmondás, a túlórák, a műszakok szabályai (főképpen anyagi oldalról persze), melynek számos elemét vitatták már akkor, amikor az még csak tervezet volt. Nem túl derűlátó jóslatok szerint pedig a gyakorlati alkalmazása számos olyan ütközőpontot fog majd generálni, amire még az illetékesek sem készültek fel. De vajon figyelmetlenségből nem készültek (mint annyiszor már), vagy nemtörődömségből, amire szintén van példa. Merenghetünk.

  A változások - talán nem meglepő - a munkaadónak kedveznek. Az új szabályok a dolgozók lehetőségeit szűkítik, és bár bizonyos változások ezentúl több mozgásteret adnak majd a felek közötti megállapodásra, de mivel felvételkor értelemszerűen a munkaadó van előnyben, így ezen a mozgástéren belül bármikor szabhat szigorúbb feltételeket a dolgozó számára.

  A hivatalos magyarázat persze az, hogy ezekkel a változtatásokkal könnyebbé akarják tenni a munkahelyteremtést, holott a törvénykönyv különféle módosításai - nem kell hozzá szakértőnek lenni - ebben egy fikarcnyit sem fognak segíteni. Nem fog idevonzani külföldi befektetőket, nem pörgeti fel a vállalkozásokat, legfeljebb a már meglévő munkahelyeket teszi majd még nagyobb átjáróházzá. De miért is?

  Eddig a munkavállalót, ha rendes felmondással küldték el, a ledolgozott évek és a fizetés arányában végkielégítést kapott. Ez mostantól nem jár, ha a dolgozó magatartása indokolta az elbocsátást, de hogy pontosan mi az a magatartás, azt már senki nem részletezi, megelégszik a munkahelyek formai "házirendjével", amibe viszont sok minden belefér. Ismerve a magyar cégek vezetőinek egy bizonyos körét, akik az aranyfogat is kitépnék a távozó munkavállaló szájából, ha újra azokat az időket élnénk, el lehet képzelni, mostantól milyen arányban fognak visszaesni a végkielégítések. Ugyanez lesz a helyzet akkor is, ha valakinek nincs megfelelő képesítése a munkakör egy adott feladatának elvégzésére, például bizonyos nyelvtudása. Ezentúl vajon hányan fognak az utcára kerülni csak azért, mert hirtelen angolul, spanyolul, németül kellene tudni? (Mármint állítólag, mert indoknak pont elég).

  Eddig azokat az anyákat sem volt szabad elküldeni a gyermekük hároméves koráig, akik szülés után tértek vissza a munkahelyükre. Mostantól ez is változik, a védettség csak a GYES idejére érvényes. A délutáni műszakpótlékok is elvesznek, mostantól csak este 18 óra és reggel 06 óra között jár, mégpedig egységesen 30 százalék. A regionális minimálbérről pedig már jobb nem is beszélni, mert valóban csak hab a tortán; nem csak, hogy ez még inkább növelni fogja majd az ország különféle területei közti távolságot, de világosan mutatja, hogy a kormány már a látszatra sem ügyelve gázol át az államigazgatás egyenlő bánásmóddal és elbírálással kapcsolatos alapelvén, amibe bizony az államilag meghatározott juttatások is bele kell, hogy tartozzanak.

  A kaució befizetése már külön "öröm" és óriási találmány a mai Magyarországon. Nevezetesen arról van szó, hogy a munkáltatónak lehetősége van egyhavi bért előre elkérni a munkavállalótól károkozás vagy egyéb költségek fedezésére a felvételkor. Azt már meg sem kérdezem, hogy abban az országban, ahol úgy félmilló nyilvántartott munkanélküli van (és körülbelül kétszázezer nem nyilvántartott), és a többségük szeretne állást kapni, munkába lépéskor az új kolléga vajon honnét fog előteremteni ennyi pénzt? Nyilván sehonnan, ezért a munkáltató megteheti, hogy egyszerűen nem fizeti ki az első havi bért. És mit fog csinálni ezzel a lehetőséggel az a sokfelé fellelhető, echte magyar vállalkozó, aki rosszabb, mint a balkáni vérszívó hiéna? Egy hónapig ingyen dolgoztat, sőt, még neki fizettek egyhavi bért, majd a 30 nap leteltével elküldi az illetőt valamilyen indokkal, és jöhet a következő egy hónapos, kauciós balek?

  Ha a tömeges, külföldre való kivándorlás újabb hullámának megindítása volt a cél, akkor sikerült, ahogyan az is, hogyan faraghatnak le maguknak kormányoldalon újabb plusz néhány százaléknyi szavazót. Csak akkor ezek után ne zokogja tele senki a hivatalos médiát azzal, hogy a nyugat elszipkázza tőlünk a munkaerőt, mert elszívásra bizony semmi szükség, mennek az emberek maguktól is.

  Komolyan ez lesz az a Magyarország, ahová pár év múlva, ahogy azt büszkén emlegették "érdemes lesz visszajönni"? Alig hiszem.