Tudja ezt persze az érintett is nagyon jól, de egyáltalán nem élünk olyan időket, amikor ezt csak úgy világgá lehetne kürtölni. A Fidesz népszerűsége mostanra már majdnem a rosszhírű MSZP szintjén jár, a tagokéról pedig jobb nem is beszélni. Ki az, aki ilyen időkben még egyet ránt önszántából azon a fűrészen, amivel az őt tartó ágat vágta már eddig is? Jön tehát a burkolt, látszólag véletlenszerű, de nagyon is kimódolt minisztercsere, és átalakítás. Nagyon kell ugyanis az Orbán-kabinetben ügyelni arra - és a miniszterelnök ennek mestere - hogy esetleges tagcserékkel el ne árulják, hibáztak. Inkább maradjon a helyén az is, aki már bebizonyította alkalmatlanságát, aztán majd idővel feltűnésmentesen a háttérbe szorítják.

  A kormányátalakítás részben megtörtént (és lényegében még mindig zajlik), mint ahogy azt jó néhányan várták is, csak éppen mindenféle felhajtás nélkül, a színfalak mögött, és persze csendesen, ezért tűnhetett úgy sokak, főleg a laikusok számára, hogy nem volt semmiféle tag, valamint pozíciócsere. Pedig bizony volt, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy ennek része volt a nagy csinnadrattával lebonyolított Schmitt-Áder kényszerváltás, mert a lényegi dolgok, mint már annyiszor, most is szélárnyékban zajlottak, és egyébként is, a Köztársasági Elnök személye, mint tudjuk, jószerével úgyis csupán szimbolikus, (lényegében már-már felesleges), másoké viszont korántsem az.

  Az első, igazán szembeötlő lépés már több, mint fél éve történt, amikor a csapból is folyó IMF-tárgyalások megbízott vezetője Fellegi Tamás lett, holott ez elvileg Matolcsy György feladata lett volna. Már ez világosan megmutatta, hogy elindult a kormányátalakítás, hiszen Matolcsy már annyira hiteltelenné vált idehaza és külföldön egyaránt (már fél éve is az volt, és azóta csak még tovább rontott az összképen), hogy teljességgel alkalmatlan lett volna bármiféle nemzetközi tárgyalásra. Megválni persze nem váltak meg tőle, hiszen ez a kudarc nyilvánvaló elismerése volna, inkább pár hónapra "jegelték", dugdosták a nyilvánosság elől, és csak akkor rántották elő, ha már végképp nem volt más, akinek a szájával el lehetett volna sütni néhány otromba, teljességgel nevetséges, belpolitikai petárdát. (A "crisis is over" és a nagy vízió a tündérmeséről az évtized lepofátlanabb politikai megnyilvánulása volt, amit a Fidesz-hívek szájának betömésére használtak, másoknak ezek nyilvánvalóan nem is szóltak, csakis célzottan nekik. Ők úgyis elhisznek bármit, a többiek pedig már tudják, hogy Matolcsyra nem érdemes figyelni, úgyis csak a tündérpor beszél belőle). A szerepét tehát, amit betöltött, lassan de biztosan Lázár János veszi át, ami viszont hosszú távon valószínűleg szintén nem lesz jó befektetés, tekintve a politikus alacsony népszerűségét.

  Az szintén szemet szúrhat a megfigyelőknek, hogy Szíjjártó Péter, aki eddig Orbán Viktor kulcsembere, személyes munkatársa volt, Lázár beosztottja lett. Ez - akárhogyan is értelmezzük - egyfajta lefokozásként értékelhető, és a miniszterelnök elégedetlenségét jelzi. (El is van felhősödve mostanában a szemüveges megmondóember homloka). Ez az egész cserélgetősdi pedig mind annak az egyértelmű, bár hivatalosan el nem ismert dolognak a jele, hogy ők is látják, a jelenlegi politika ezekkel az emberekkel ilyen módon nem működik. Természetesen - ahogyan fentebb is szóba került - ezt nyilvánosan semmilyen módon nem ismerhetik el, továbbra is meg kell őrizni azt a képet, hogy a párt, és annak tagjai mind remekül végzik a dolgukat, a hibát pedig minden alkalommal valahol máshol kell keresni. Mondani is felesleges azonban, hogy ez a fajta politika hosszú távon sehol nem vezet eredményre, és csak a hitelesség további csökkenéséhez, valamint újabb választók elfordulásához vezet.