Van abban valami gúnyos vigyorgást kiváltó, ahogy a politikai és/vagy közéleti szereplők megpróbálják átírni, vagy legalábbis áthazudni a múltjukat úgy, hogy arról azért egy egész generáció tud, mégpedig sokat. Az viszont egyenesen riasztó, hogy vannak olyanok, akik ezt minden további nélkül el is fogadják tőlük.

  Olyan ez az egész, mint amikor Tibi (vagy Jenő, vagy Miki stb.) úgy a harmadik sör környékén nekiáll politikai vicceket mesélni. A viccben természetesen a magyar politikusok a főszereplők, mert azt már régen megtanultuk, hogy akár száz "az amerikai és az orosz elnök utazik egy repülőn" kezdetű poén sem képes olyan abszurd lenni, mint a magyar valóság. Szóval hősünk meséli a sztorit, a poharazgató cimborák meg várják a csattanót, ami egyszer csak ekképpen robban a képükbe: és akkor Kövér László elkezdett kommunistázni. Ez poén, kérdezhetnénk? Nem, nem az. Ha nem is egy tökéletes, de legalábbis egy normális világban az lenne. De nálunk manapság a legkevésbé sem.

  Persze szólásszabadság van, vagy mifene, ezért gondolhatta az Országgyűlés elnöke, hogy szabadon beszélhet. Természetesen ez szíve joga, akár csak bármelyik állampolgárnak, maximum lesznek, akik nem nézik ezt jó szemmel, de az már ugye más téma. Úgy vélekedett hát az Echo TV szombat esti riportjában, hogy szerinte negyven év is kellhet ahhoz, amíg a kommunizmus szellemét kiűzik. Persze mondott ő már mást is, például idén júniusban, a hortobágyi templomban, ahol olyasmi hagyta el a száját, miszerint “mi magyarok saját bőrünkön tanulhattuk meg, hogy a magyarságnak még a kommunistákból is a legalja jutott, akik nemzetárulásban, hazaárulásban és nemzettársaik megnyomorításában mindig élen jártak Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig”.

  Láthatjuk tehát, hogy Kövérnek igencsak csípi még mindig a szemét az egykori ('89 előtt regnáló) államhatalom. Hogy ennek ő is a kedvezményezettje, hovatovább haszonélvezője volt, az már nem zavarja őt annyira. Micsoda erkölcstelen, szemforgató duma ez egy olyantól, aki az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt, és akinek a nagyapja büszkén hordta a "Szocialista Hazáért" érdemrendet, hogy a család többi tagjáról már ne is beszéljünk, horkan fel ilyenkor az egyszeri állampolgár, nem is sejtve azt, amire a "nagyok" odafent már régen rájöttek. Hogy tudniillik az erkölcs az nem hoz anyagi hasznot, nem is kamatozik, és egy fikarcnyi hatalommal nem jár, akkor meg minek foglalkozzunk vele?

  Na de az erkölcsös viselkedés lelki gazdagságot jelent, ágál valaki, egészen addig, amíg a gyakorlatias ember le nem torkolja: akkor menjél, aztán vásárolj be az erkölcsből, vagy fizesd be a postán, majd meglátjuk, mennyire leszel tőle gazdag! Úgyhogy csak ne okoskodjál!

  Ez az. Semennyire. Tudja ezt az Országgyűlés jelenlegi elnöke, és tudja rajta kívül még pár ezer/tízezer/százezer másik ember is, akik annak idején izzadva tolták a rendszer szekerét, és napról napra ott domborodott a zsebükben a kemény fedelű párttagsági, most meg bőszen kommunistáznak, mert ez a divat, meg amúgy is, mostanában ez amolyan jófajta polgári-keresztényi módi

  "Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt" mondja egy bölcs idézet. Na igen. Nyugodtan hátra lehet hagyni a régi elveket, mint valami elnyűtt ruhadarabot, az erkölcseinkkel együtt. De a poén így az, hogy az új, kapitalista világunkban a politikai pályafutása érdekében, és persze a hatalom kedvébe járva Kövér László, és még jó néhány azonos alomból való bizony a legelszántabb módon gyalázza a múlt rendszert. Nincs is ezzel baj, egyrészt mert nem volt az sem egy fáklyás menet, másrészt meg valóban keményen fogta az embert az akkori államhatalom. De akkor ne egy olyan tegye, akinek a fotóját nyugodtan odatehetnénk az értelmező szótárban a "keményvonalas" jelző mellé.