Ha nincsenek céljaid, elbuktál. Bolond vagy, ha nem tervezel előre. Jóelőre. Mert manapság a tudás nagy fegyver. Aki gondolkodik is és nem csak úgy van bele a nagyvilágba, az előrébb juthat. A többiek meg elbuknak. Rendre. Csúnyán. Nem egy mai fiatal magasról tesz a jövőjére. Facebook, netes játékok, mindent tudó okostelefon és a haverok. Ezek kiszolgálják az igényeiket, teljesítik az elvárásaikat. Több nem kell. Hiszen hol van még az érettségi? Két év? Nem számít, messze van az még. Messze, messze. Csak nem egy távoli galaxisban hanem ugyanúgy az ő életükben is, pont mint másokéban. Munka? Minek? Ott a példa, hogy segélyből is remekül meg lehet élni, hiába hangoztatja lépten-nyomon a miniszterelnök, hogy a magyar igenis akar dolgozni, neki nem kell a segély, stb. Persze, egy réteg biztosan akar. De a másik vígan él a segélyből mint Marci Hevesen. Apropó: ki a tököm az a Marci?!

YouTube regisztráció. DNS-mintát hol adjak?

Nem mindegy, hogy csak úgy vagyunk bele a világba, avagy tényleg hosszú távra tervezünk. Az élet kiszámíthatatlan, jobb ha az ember előre felkészül pár dologra. De nézd meg a mai generációt! Nézd meg mi számít nekik és mire tesznek 1024 méter magasról. Övék a jövő, és ez cseppet sem rózsás kilátást eredményez. Kihalunk, egyszer mindannyian kihalunk. A kérdés csak az, hogy mit hagyunk hátra. Lenézek bizonyos embereket. Nem akarok egy légtérben lenni velük, nem akarom, hogy ugyanazt a levegőt szívják amit én is. Flegmák. Pöffeszkednek, villognak a vadiúj mobiljaikkal és azzal is, hogy ki/mikor/mit írt nekik Facebook-on. Basszameg. És azok a műanyag nők...szavakat sem találok már rájuk. Mintha egy amerikai giccsparádé filmből léptek volna ki. Illegetik magukat, direkte kivágott, jóval kisebb ruhákat vesznek fel, hogy a sok paraszt legeltethesse rajtuk a szemét. Strasszokkal kivert mobiljaik le sem kerülnek a füleikről. Másikban kézi táska, benne több tízezer forint költőpénz. Shoppingolni kell. Anélkül nem lehet, tudod.

Várom a robotok nélküli jövőt.