Van úgy, hogy az ember pofonokba szalad. Teljesen mindegy, hogy hány lakattal zárja magára  az elefántcsonttornyot, az a fránya pofon már csak olyan, mint az influenza, egyszerűen nem lehet az ajtón kívül tartani. Példának okáért most a miniszterelnök szaladt bele egy olyanba, amitől - Rejtő Jenő örökbecsűjét idézve - "megrezdül a feje." De hát hiába, romkocsmában szép lehetsz, de okos nem, és ha mégis megpróbálod, könnyen csattan a nyakleves.

  Történt, hogy Bajnai Gordon nyílt vitára hívta Orbán Viktort. Szép gesztus ez, főleg ha belegondolunk, hogy kapott a Fidesztől kígyót-békát a plakátokon, és a lejárató nyilatkozatok végeláthatatlan soraiban egyaránt, de ugye a bokszolók is azt mondják, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Most viszont kiderült, hogy Orbán nem képes állni egyet sem. Még jóformán meg sem melegedett a hír a médiában a "kihívásról", a miniszterelnök máris közölte, hogy nem hajlandó vitába bocsátkozni Bajnaival. Habár ellenfele egyértelműen közölte, hogy az Együtt 2014-nek esze ágában sincs csökkenteni a minimálbéreket, a nyugdíjakat, és számos más vádat is hajlandó bárhol, bármikor tisztázni, a miniszterelnök igen diplomatikusan és tanult, felelősségteljes ember módjára (a fociakadémián biztos így oktatták), csak annyit mondott, márpedig dehogynem, úgyhogy fogok én majd veled itt vitázgatni?! Én csak jobban tudom, te mit akarsz. Nem vitázom, és amúgy is, kijaf.szom az a Bajnai? Vigyoroghatott magában egy önjelölt twitterköltő-palánta nyomdokain szárba szökkent gondolat közepette.

  Az ellenállását persze meg lehet érteni. Viktor retorikai készségei olyan módon hiányosak, hogy a lyukakban jobban fütyül a szél, mint az ócsai telep villanypóznái közt. Belegondolt már például abba valaki, hogy Orbán miért nem ír soha cikket sehová, vagy miért nem vezet blogot? Egyszerű, nem képes rá. Ha így tenne, szembe kellene néznie korábbi állásfoglalásaival és azok esetleges számonkérésével, amiből aztán vagy tanul, vagy menthetetlenül hazuggá válik. Mondhatnánk, hogy ügyes stratégia azzal elkerülni a fenti csapdát, hogy nem ír semmit, de félek, a dolog nem ilyen egyszerű. Orbán nem képes kész véleménykifejtésre, a beszédeit valószínűleg nem maga írja, vitázni pedig végképp nem tud, mert retteg attól, hogy - mint most is - jó esély lenne arra, hogy kapna egy-két célzott számonkérést. Nyilvánvalóan még élénken él az emlékezetében mind a Medgyessy Péterrel, mind a Gyurcsány Ferenccel való vita, ahol a partnerei elegánsan felmosták vele a padlót. Egy darabig küzdött az árral, de miután teljesen felborult az előre összerakott mondókája, már csak habogni és viccelődni tudott, ami nem volt éppen meggyőző alakítás. Nyilvánvalóan nem hiányzik ez neki újra, ezért inkább bele sem megy ilyesmibe, helyette elegánsan - vagyis szerinte elegánsan - elintézi egy nyilatkozattal, ami valójában nem egyéb, mint a saját gyávaságának egyértelmű elismerése, és a pofon csendes benyelése.

  Mert bizony ez pofon volt a javából. Sarokba szorították, és megkapta a kokit és a sallert is egyaránt, így is, megy úgy is. Hiszen egyértelmű, hogyha belemegy a vitába, akkor kap egy sor olyan kérdést, amelyek ismét bedöntik őt az asztal alá, ha pedig nem vállalja el, akkor bebizonyítja, hogy egy ijedős alak, aki nem mer szembenézni az úgynevezett "sikertörténetével." Hogy jó ötlet volt-e a második mellett dönteni, azt csak ő tudja, ha felméri egyáltalán, mit is jelent most ez a visszautasítás.

  Még egy apró adalék; Bajnai Gordon volt olyan tökös, hogy elment a hajdúsági oroszlánbarlangba, Debrecenbe, és sikeres beszédet mondott, aminek hallatán Kósa és a helyi Fidesz szervezet köpni-nyelni nem volt képes. Orbán Viktor pedig volt olyan TEK-es, hogy romkocsmázott egy sort néhány Fidelitas diákkal, akiknek eszébe sem jutott belezavarni őt a beszédébe... össze lehet hasonlítani a két esetet.