Istentelenül kemény dolog ez a politika, főleg akkor, ha az a szemét ellenzék nem hagyja, hogy a kétharmados felhatalmazásunkkal azt csináljuk, amit akarunk. Ülnének csendben és malmoznának, hiszen a tiszteletdíjuk így is meg úgyis megvan, és hagynák, hogy szétmutyizzuk az országot, de nem, ők csak azért sem.

  Valami ilyesmi járt a házelnök fejében, amikor a földtörvény megszavazásakor kissé tüzesebbé vált a hangulat a Parlamentben, mint ahogy az egy júniusi délutánon történni szokott. Resetelt is az agya szemmel láthatóan, mostanra pedig már odáig jutott a gondolatmenet gombolyításában, hogy őt szegényt akár agyon lőhették volna ott a helyszínen a gaz kommunisták.

  Most persze lehetne gonoszkodni, hogy nem éri ő meg senkinek azt a tizenöt-húsz évet, mert ugyebár ennyit egy rendes emberért is lehet kapni, de azért teljesen igazságtalanok ne legyük, hiszen láthatóan bebronzolt a volt KISZ-tag attól, hogy visszajönnek azok a csúf, elvtársi idők, amit ő maga is olyan hűen szolgált annak idején. El is sírta lelke minden bánatát a Magyar Hírlapnak:

  "Mindaz, amit látunk, pótcselekvés, szánalmas szavazatszerzési kísérlet az ellenzék részéről, úgy is mondhatnám, kínban fogant figyelemfelkeltés. A Jobbik azért is nyúlhatott ehhez az eszközhöz, mert csökken a támogatottsága"... "Bár igaz ugyan, közénk is lövethettek volna, mint egykor a kommunisták, de egyelőre még csak ezt a módszert választották."

  Az interjút készítő újságíró persze mindvégig szolgalelkűen alákérdezett, de vélelmezhető, hogy Kövér akkor is hasonló módon adja elő a sirámait önmaga drámaian megvizionált haláláról, ha valami egészen másról kérdezik. Éppen csak azt nem tette hozzá, hogy ez esetben ők minden bizonnyal az újkori magyar orbáni demokrácia mártírjai lennének, de ha még várunk egy kicsit, valószínűleg majd ez is szóba kerül. Csodálkozni kár, az elvakult hatalmi törekvés olykor súlyos nyomást okozhat a koponyában, hiszen másfél éve már Orbánnak is messzire gurult a gyógyszere, és azonnal a CNN által mozgatott földalatti, puccsista vakondembereket látott maga körül (emlékszik még erre valaki?), most pedig a kebelbarátja is beállt az agymenők sorába. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen a rendszer ellensége mindig, mindenütt ott lapul, ezt tanították már a pártiskolában is...