Már korábban írtam, hogy újra fellángolt az IMF körüli hírözön; a ma reggel leglényegesebb híre pedig az, hogy a küldöttséget alkotó hölgyek és urak ma érkeznek Budapestre, hogy megkezdjék a tárgyalásokat. Ők még persze nem tudják, de feleslegesen jönnek. Azaz nem teljesen feleslegesen, mert lesz majd pezsgős vacsi, városnézés, múltidéző séta, meg minden, amit a protokoll megkíván, ha nem lenne nyári szünet, talán még Fábry is meghívna egy-két tagot showderezni, hogy aztán hülyét csináljon belőlük, de hogy amiért valóban repülőre ültek, abból nem lesz semmi, az szinte fix. Ha fogadnom kéne, én most azt mondanám, hogy IMF megállapodás nem hogy most nyáron, de idén sem lesz. Persze hátha tévedek, de azt nem nagyon hiszem.
Véletlenek nincsennek, ebben az ügyben pedig végképp nem beszélhetünk ilyesmiről, minden egy jól átgondolt stratégia szerint zajlik, bár gondolom, ezt sokan sejtik. Megállapodás - ahogy az előbb írtam - nem valószínű, hogy lesz.
Amikor 2010-ben a Nemzetközi Valutaalap gyakorlatilag páros lábbal lett kirúgva az ajtón, az eredmény az lett, hogy 2011 nyarára már csak úgy sikerült megőrizni Magyarország piaci hitelképességét, hogy megszorító csomagok ("reform, reform!") sokaságát kellett az adófizetők nyakába varrni, de a kormányzati kommunikáció egyre csak azt harsogta, hogy ez így volt helyes. Ezután jött egy sajátos oda-vissza táncolgatás, durvább, mint Gyurcsány esőtánca, bár nem olyan látványos; a kormány mindig akkor lépett vissza korábbi álláspontjáról, és tekintgetett a megállapodás irányába, amikor már-már megrezgett a léc, aztán ha erősödött a forint, újra jött a gúnyos kommunikáció, és a Valutaalap szemen köpése. Nagyjából úgy, mint agresszív Pistike a homokozóban, aki mézesmázos hangon kéri a többiektől a kislapátot, és ha esélyt lát arra, hogy mindjárt ideadják, rögtön átmegy gúnyolódó kiskölyökbe. Ezzel nincs is semmi baj - mindnyájan voltunk gyerekek - de ilyen gondolkodásmóddal irányítani egy országot kicsit kemény.
Most, hogy a dátum ismert, Orbán megint nyeregben érzi magát és üzenget. Kicsit gyermekded fogás ez, főleg, hogy még nem dőlt el semmi, hiába beszél óriási győzelemről, de mindnyájan tudjuk, valamivel fel kell tüzelni az egyre fogyatkozó Fidesz-tábort. Maga a tárgyalás is érdekes lesz, mivel Varga Mihálynak gyakorlatilag semmire nem lesz felhatalamzása, sem arra, hogy elfogadja a Valutaalap feltételeit, sem arra, hogy elutasítsa azokat. Matolcsy szerencsére nem lesz itt, ami külön öröm, de ennek is megvan a háttere. Orbán nagy stratéga, finom megsúghatta a jobbkezének, hogy ha áztatni akarja kicsit, akkor most menjen nyaralni, mert ha a delegáció meglátja őt a tárgyalásokon, az első géppel elhúz innen.
Az egész dolog lényege az, hogy Orbán számára létkérdés a megállapodás meghiúsítása. A politikai karrierje szempontjából elengedhetetlen, hiszen azt már képtelenség lesz bármilyen kommunikációval is eladni a híveknek, hogy a bátor hadvezér végül csak lement kutyába, és engedelmes örömlányként aláfeküdt az IMF-nek. Igaz ugyan, hogy templomba sem az igazságért járnak az emberek, hanem hogy az atya hangját hallják, ezért Orbán mondhat bármit, úgyis tapsikolni fognak örömükben, de ez volna az a pont, amikor végképp lebukna a piedesztáról. Így aztán személyes karrierje és egója miatt szórakozik 10 millió ember sorsával, és egy országéval. Túléli, ha beledöglünk is, ez a lényeg.
És hogy hogyan lesz tovább? Pofonegyszerű. Simor András jegybankelnök mandátuma jövő év márciusában lejár. Mindenki biztos lehet benne, hogy egy olyan, a Fideszhez végletekig lojális embert fognak ezután a székébe ültetni, aki műfogsorral is átharapná az IMF nyakát, ha a hadvezér arra kérné. Az MNB-ben pedig rengeteg pénz van, amit meg lehet, és meg kell szerezni, majd szépen fel lehet élni, illetve részben szétdobni a haverok közt, részben felhasználni a hatalom 2014 utáni megtartása érdekében.
Utolsó kommentek