Bevallom őszintén, nem terveztem ezt a cikket. Nem csak azért, mert mint jogi pályán mozgó embernek, nem szerencsés ennyire erős szubjektív állásfoglalást tenni egy ilyen kaliberű ügyben, hanem azért sem, mert a magam részéről egyszerűen csak szívesebben időzök el és alkotok véleményt a napi politikáról és gazdaságról. Jelen esetben viszont túlcsordult az a bizonyos pohár, és most már nyugodt szívvel mondom ki bárki előtt, legyen békeaktivista, liberális politikus, vagy megszállott pacifista; vissza kell állítani a halálbüntetést. Mégpedig minél hamarabb.

  Jogosan vetődhet fel a kérdés, vajon Bándy Katalin meggyilkolása szakította-e el nálam a cérnát? Nos, részben igen, részben pedig egy ideje már gyűlik a fedő alatt a gőz, látva-hallva a különféle bűncselekményeket. A hangsúly azonban már régen nem azon van, hogy azon elmélkedjünk, hogy milyen világ, milyen ország ez, ahol az ilyesmi megtörténhet, és hogy vajon meddig tart még az a régen beígért, bizonyos két hetes rendcsinálás? Nem, ez már lejárt lemez, ezen már régen túljutottunk. Most már az a kérdés, hogy vajon meddig ülnek még a kényelmes és biztonságos bársonyszékeikben az illetékesek, hogy ott aztán, mint egy mantrát mondogassák magukban, hogy "nincs itt baj, majd lenyugszanak a kedélyek", aztán egy vállrándítással tovább lépnek az egész ügyön, mondván, az élet ilyen, megtörténik ez jobb helyeken is, és amúgy is, majd egymásra mutogatunk az ügyben jó szokás szerint, és kész. Én viszont azt mondom, elég volt az igazságszolgáltatás impotenciájából, és azokból az emberekből is, akik nem képesek másra, csak hogy összeszűkült fenékkel lapítsanak a liberális ordibálás kereszttüzében, ahelyett hogy végre kihúznák a hátukat, és kimondanák végre, hogy olyan nincs, hogy itt mindenkinek mindenhez joga van, csak azért... mert. A sajtó egy része is be van rezelve attól, hogy nyíltan állást foglaljon, vagy hogy egyáltalán meghallgassa az emberek véleményét ez ügyben. Példának okáért a Blikk online felületén még a hozzászólási lehetőség is le van tiltva ezen hír kapcsán, mert nekik is könnyebb gyáván a sarokban kushadni, mint utólag megmagyarázni, miért engedtünk utat az emberek egyébként teljesen jogos haragjának. Amihez egyébként joguk van, de ezzel csak a fentebb említett, cinikus hallgatáshoz járulnak hozzá. Nekem viszont elegem van abból (és nem csak nekem), hogy jöttment emberhordák vernek agyon az út szélén egy tanárt, hogy egy kistílű pécsi strici csak úgy megöljön egy fiatal lányt, és hogy kigyúrt bivalyok terrorizáljanak idős embereket, meg hogy szteroidokon hízlalt bodzaszedők késeljenek meg sportolókat  - és most még mennyi mindenről nem szóltam, éppen csak megkarcoltam a jéghegy csúcsát. Komolyan, ezek után van még, aki képes elhinni azt a csökevényes, paródiába hajló magyarázatot, miszerint "Felesleges élet még nem született"?

  Lássuk be végre, az az EU által meghatározott halálbüntetési tilalom tarthatatlan. Nem igaz az, hogy ebből nincs kibúvó, bármennyire is igyekezett ezt megmagyarázni például már Kövér László is a bajusza mögül a Cosma-ügy kapcsán. Minden további vita és fennakadás nélkül át lehetne vinni egy ilyen törvénymódosító javaslatot, és akár már egy negyed éven belül újra érvényben lehetne a halálbüntetés. Hangsúlyozom, lehetne.

  Csak hogy a mindenkori politika vastagon felelős ezért az egészért. Éppen annyira, mint maga a gyilkos. Mindenki tudja, aki nem egy elefántcsonttoronyban él - azaz a felső tízezer kivételével - hogy a politika mindig is bőkezűen támogatta, magához édesgette azokat az embereket a szavazatokért cserébe, akik még az alapvető beilleszkedési normákra és társadalmi együttélésre is képtelenek. Akiket aztán persze úgy is hagytak, hiszen minél sötétebb valaki (fejben), annál könnyebb mindenféle demagóg marhasággal megvezetni. Ne legyünk naivak. Ez az ügy csak azért oldódott meg ilyen hamar, mert a rendőrséghez köthető személy volt az áldozat. (Ami persze nem csökkenti a tragédia nagyságát). Ezért nem lehetett elkenni, eltussolni, félremagyarázni, nem beszélni róla.

  A lényeg: a halálbüntetésre szükség van. Nem "ajánlott intézkedés", nem "vissza lehetne hozni", és nem "megfontolás tárgya". Szükség van rá, és pont. Egy szükséges dolog, ami az ország további működéséhez elengedhetetlenül fontos, mert az elmúlt 22 év (1990-ben szüntették meg) százszor is bebizonyította, hogy mint visszatartó erő, a börtönbüntetés teljességgel hatástalan. És még valami. Ha a szenzációhajhász magyar médiában van még némi gerincesség, akkor az elkövetőt pedig nem fogja magyar férfinak nevezni, mert se nem magyar, se nem férfi.

  Mit mondhatnék még?

  Nyugodj békében Kata! Ha az élet nem értelmetlen, akkor a halál sem az. Talán ezzel a szörnyűséggel, ami téged sújtott, elindulhat végre valami. Én legalábbis nagyon bízom benne.