Nálunk ugyan már egy ideje véget ért a lomtalanítás, az utcákon azért néhol még mindig felsejlik annak bűzös nyoma. Szétdobált alkatrészek, papírfecnik, széklábak jelzik, hogy egykor (nem is oly rég) még nagy kupac hulladék állott emitt. Emlékszem, szépen lassan került ki a sok felesleges kacat a házak elé. Nem egyben az egész, hanem szépen apránként. Aztán megjelentek az utcai keselyűk, a piros Zsigulival cirkáló, utánfutós népek akik ügyesen felmérték a terepet. Ahol valami finomságot találtak, oda letelepítettek egy tagot. Mindegy, hogy asszony, vagy férfi. Gyerek, vagy felnőtt. A lényeg az, hogy legyen ott valaki aki vigyázza a kincset. Kis szék is jár ilyenkor, nehogy már a földre kelljen ülni. Én láttam olyan Őrzőt is (mert így hívom őket) aki - mintha nyaralna - napozó ágyon terült el, napernyővel maga felett és még kis rádiója is volt. Aztán így pihengetve őrizte a cuccot, közben meg néha-néha átkiabált az utca túloldalán lévő másik Őrzőnek, hogy éppen mennyi az idő. Este jött a platós kocsi, az vitte el a kincset. Vasat, vagy műszaki cikket, a fene se tudja már. Mindegy, a lényeg az, hogy nehéz volt egy embernek, de még kettőnek is. Kellett hát a műszaki segítség. Aztán ugyanebben a lomizási szezonban történt meg, hogy kora reggel arra ébredtem, hogy egy kamu-olasz család egymást szidalmazza ordítva a nagy halom lom mellett. Gondolom nem igazán jutottak dűlőre, hogy kihez mely értékes kincs tartozik. Egyébként a legdurvább az volt, hogy láttam olyan kupacokat is ahol az Őrző egy tizenéves kis srác volt aki jókora bottal felfegyverkezve védte a területét. Vagy az van, hogy tényleg felettébb értékes amire rálelt, vagy csak szimplán rajkodni akart. Nem kérdeztem meg. Örültem, hogy egyáltalán a szemetet le tudtam vinni, másnap már lépni nem lehet az utcát beterítő sok limlomtól. Kacatok. Egykor értékesek voltak, mára másnak lehetnek azok. Lomtalanítás volt, lesz legközelebb is. Majd akkor is beszámolok róla, hogy miket láttam. Kedvenceim idén a rajkó gyerekek által a betonra mázolt különféle ábrák és nevek (Lakatos Dzsesszika, Oláh Ármándó, stb.) voltak. Egy üveg jó bor után megfordult a fejemben, hogy odakanyarítok magam is egy Rácz Nintendo nevet de végül lebeszéltem magam róla. Aztán az Őrzők eltűntek, majd a sok hulladék is kámforrá vált. Emlékeztetőül maradt csak pár apróság, de szerintem a jövő hétre már azoknak is csak a hűlt helye marad.