Túlestünk ezen is. Megvolt az éppen aktuális nemzeti konzultáció, miközben már úton van - egyesekhez pedig már meg is érkezett - a miniszterelnök legújabb levele, ezúttal a munkahelyvédelmi akciótervről, amit pár nappal ezelőtt már kiveséztem itt a blogon. Több mint nyolcmillió kérdőív kelt útra május harmincadikával a  postaládáink felé. Ebből visszaérkezett 690 ezer darab.

  Sokszor hallhattuk az elmúlt napokban, hogy ez a nyolc százalékos eredmény bizony súlyos kudarc, vagy ha úgy tetszik, pofára esés. Nem fogok hazudni, én is ezt a véleményt hangoztatom. Orbán feldobott egy pofont, aminek a tervek szerint az ellenzéki pártok arcán kellett volna csattannia, mutatva azt, hogy mi félázsiai származékok igenis kiállunk Viktor Kán mellett, de a pofon visszahullt, és rendesen képen törölte a hobbifocistát.

  Pedig annak idején nagy tervekkel, síppal-dobbal indult az egész. A miniszterelnök személyesen járta az országot, nem bújt a Cinege utcai kordonok mögé, és beszélgetett, konzultált a választókkal. Aztán útra keltek a kérdőívek, amelyek tartalma már az első alkalommal is hagyott maga után némi kívánnivalót, de azért még volt benne forma és némi mondanivaló is. Aztán mostanra a látszata is elfogyott az értelmes kommunikációnak, és kaptunk egy olyan kérdéssort, ami gyakorlatilag magában hordozta az egyetlen, szerintük helyes választ. A legújabb levéllel kapcsolatban pedig már a hülyének nézett választó véleménye sem számít, sima pártpropaganda állampénzen.

  Július tizedike környékén látott napvilágot először a hír, hogy addig a napig 396 ezer kérdőív került vissza. Ezt hallva odafent nyilván volt egy adag tombolás, Nyitrai Zsolt repült, hogy szinte kondenzcsíkot húzott, és másfél hét múlva már 600 ezerről szóltak a hírek, ami könnyen betudható a kudarcot elfedni kívánó hazugságnak, mivel nehéz elképzelni, hogy olyan mértékben felvillanyozta volna a kérdőívet töltögetőket Nyitrai kilapátolása, hogy bő egy hét alatt visszaküldtek körülbelül annyit, amennyit addig három-négy hét alatt. Most 690 ezres végeredménynél járunk, persze a kormány önbevallása alapján, mert ellenőrizni senki nem ellenőrzi ezt a számot. Persze azt is jó lenne tudni, vajon hányan küldték vissza a kérdőívet úgy, mint például néhány mókás kedvű ember is a környezetemben, akik vaskos filctollal írva a kérdőívre kívántak minden jót a kormánynak és a miniszterelnöknek. Annak a miniszterelnöknek, aki gyakorlatilag fantommá vált az elmúlt egy évben, személyesen szinte már sehol nem akar (vagy mer) megjelenni a választók előtt, de már papíron sem hajlandó szóba állni a választópolgárokkal, hiszen az új levele már nem egyéb, mint egy értesítés egy döntésről, semmi több.

  Miért is kéne akkor nekünk egy ilyen emberrel bármiről is beszélni?