Beszélgetek a határon túli ismerőssel. Pontosabban ő beszél, én pedig hallgatom. Elégedetlen, amit természetesen nem is csodálok. Már nem akar idejönni, úgy ahogy pár éve akart, sőt, nagyon már magyar sem akar lenni. Nem csodálkozom rajta, csak gondolkodom. Ha távolabbról nézi az ember a dolgokat, akkor jobban rálát az egészre? Elképzelhető, hiszen Kolozsvár már elég messze van a magyar határtól. De nem is az a lényeg, hogy hol él, hanem ahogyan a dolgokat látja. Mert jól látja. Akkor mi miért nem?

   A magyarok hülyék. Ezen nincs mit szépíteni. Önmagát is leszólja ezzel az önjelölt kritikusom, de nem bánja. Azt gondolják a Fideszben, kérdezi kényszerből nevetve, hogy a határon túliak majd kezüket-lábukat elvetve rohannak szavazni, hogy a hatalomban tartsák ezt az őrültet? Azt hiszi Orbán, hogy a 21. században megáll a hír az országhatáron arról, mi megy idehaza? Persze biztosan ezt hiszi, hiszen neki meggyőződése, hogy Brüsszelben sem hallják, amit itthon mond. Hogy az országhatár egy elektronikai vasfüggöny, kérdés persze, hogy akkor miért szórja az adót például hülye rajzfilmekre, amivel a németek tyúkszemére akar lépni?

  De, mondja ő, a magyaroknak, a Magyarországon élő magyaroknak eszébe se jusson majd a külhonban élő honfitársaikat kárhoztatni, ha Orbán újra nyer, bármennyire is népszerű téma most a határon túli szavazatok értéke. Mert ezért kizárólag a hülye magyarok lesznek felelősek. A magyarországi magyarok. Azok, akik eladják magukat pár darab ezresért, és a néphülyítő rezsicsökkentés ürügyén úgy rohannak a Fidesz karjaiba, mint hülyegyerek a fagyizóba. Hiszen a nyakunkba tettek több, mint két tucat új adót, úgy padlóra küldték a forintot, hogy már nem is meglepő, ha az euró 300 forint felett van, az árak az egekbe szöktek, és akkor arról még nem is beszéltünk, mondja ő, hogy magunkra haragítottuk fél Európát, és ölbe tett kézzel néztük, ahogy a már-már pártállami diktatúrába hajló rendszer pontról pontra szépen kiépül, csúcsra járatták az államadósságot és a munkanélküliséget. Nálunk az is természetes, hogy a független bíróság ítéletét a miniszterelnök kétségbe vonja; egy valódi demokráciában 24 órán belül már a lemondásáról cikkeznének. Itt azt is lehet, hogy csak azért hoznak egy törvényt, hogy a havernak legyen zsíros állása - mint legutóbb Doubravszky György esetében. De a legszomorúbb, hogy még mindig tele az ország olyan elvakult janicsárokkal, akiknek csak az a magyar, az a keresztény, az a jó ember, aki Orbánban, aki a Fideszben hisz. Mindenki más nemzetellenes hazaáruló, Kövér László sokat emlegetett kötelének hű várományosa, hiszen nem érdemel, nem érdemelhet mást, ha a földre szállt és Felcsútról szalajtott atyaúristenben nem óhajt hinni.

  A jövő évi választás elsősorban nem rajtuk fog múlni, mondja. Régen emlegetik már, hogy Magyarországnak generációi mennek rá arra, hogy van egy Orbán Viktora. Egy basáskodó vezér, aki selejtes alvezérekkel veszi körbe magát, akik a seggnyaláson kívül szó szerint nem jók semmire. Még arra sem, hogy - és erre itt volt az élő, szemet gyönyörködtető példa - levezényeljenek például egy hóhelyzetet, mert mindenki csak ült a seggébe dugott ujjal, és várta, hogy a vezér hazajöjjön. Nekik ez nem hiányzik. Akinek hiányzik, az szavazza meg az első és utolsó ifjú demokratát, aki fejben már régen elhatározta, hogy itt egyedül ő és a társai voltak a fiatal rendszerváltók, utána senki soha többé nem jöhet. Húzzátok rá a ikszet, és dögöljetek éhen.

  Csendben hallgattam. Van rá okom neheztelni?