Istenáldotta tehetsége van a mi jó Viktorunknak abban, hogyan csináljon napról napra olyan magától értetődő természetességgel hülyét magából, és közben rúgja tökön magát a szeretett kormányával együtt, hogy az már szinte fel se tűnjön az átlagmagyarnak. A minap például azzal szórakoztatta a Cézanne-kiállítás külföldi vendégeit, hogy azt találta mondani, mi magyarok mindent másképpen csinálunk, másfelé keressük a jövőt, még így válság idején is. Hát a Kedves Vezető meg is kapta ennek a hozzáállásnak a jutalmát, az IMF ugyanis, úgy hírlik, szépen beintett a delegációnak, mivel kicsit a szívükre vették a múltkori reklámkampányt, konkrétan azt, amikor szemet gyönyörködtetően kék, egész oldalas újsághirdetésekkel szórták tele az országot cirka 200 millióért. Az IMF szemei előtt meg leszállt a lila köd, hiszen világosan megmondták, elnézik ők azt, hogy időnként vannak helyzetek és országok, amikor a balhét - belpolitikai okokból - vele vitetik el, de most aztán szépen a szőnyeg szélére állították Varga Mihályt, és megmagyarázták neki, hogy édes öcsém, ilyen méretes adag szúrós csalánnal most már dörzsölgessétek a saját farotokat, de ne a miénket. Vargának állítólag kerekedett a szeme, hogy most mi van, ugyanis a felcsúti, hogy, hogy nem, elfejtetett neki szólni, hogy figyeljél már Misi, holnap reggel, amíg te Tokióban kortyolgatod a zöld teádat, itthon újra megtapossuk kicsit az IMF-et, mivel a drága jó Matolcsy elvtárs most hozott ki két héten belül két megszorító csomagot is rájuk hivatkozva, szóval valamit kell adni a népnek, mire is van ez a rohadt nagy háborúzás itt már megint. De a vezér nem szólt, Varga meg izzadhatott, mint kutya a kínai konyhán, miközben megkapta az agymosást, majd miután kilibbent a mosdóba, hogy rendbe szedje magát, gondolom elhordta magában a felcsútit mindennek a habonyiárpival együtt, aki ezt az egészet levezényelte. Az IMF mindenesetre komolyan fontolgatja, hogy lezárja a tárgyalásokat így, ahogy vannak, nulla eredménnyel, amit értek is, hiszen nem nekik fontos ez az egész hercehurca, asszisztálni meg aztán végképp nem szeretnének tovább egy óvodáscsoport Monopolyjához, hiszen biztos van ennél jobb dolguk is. Viktor meg ha akar valamit, majd megcsördíti a karikás ostorát a félázsiai gulyája felett, és úgy fog jelezni, ha végre jobb belátásra tér, addig meg hagy rágódjon azon, mennyit kell még aludni ahhoz, hogy Kossuth tér padjain ülve is elférjenek a hívei.