Ha nincsenek céljaid, elbuktál. Bolond vagy, ha nem tervezel előre. Jóelőre. Mert manapság a tudás nagy fegyver. Aki gondolkodik is és nem csak úgy van bele a nagyvilágba, az előrébb juthat. A többiek meg elbuknak. Rendre. Csúnyán. Nem egy mai fiatal magasról tesz a jövőjére. Facebook, netes játékok, mindent tudó okostelefon és a haverok. Ezek kiszolgálják az igényeiket, teljesítik az elvárásaikat. Több nem kell. Hiszen hol van még az érettségi? Két év? Nem számít, messze van az még. Messze, messze. Csak nem egy távoli galaxisban hanem ugyanúgy az ő életükben is, pont mint másokéban. Munka? Minek? Ott a példa, hogy segélyből is remekül meg lehet élni, hiába hangoztatja lépten-nyomon a miniszterelnök, hogy a magyar igenis akar dolgozni, neki nem kell a segély, stb. Persze, egy réteg biztosan akar. De a másik vígan él a segélyből mint Marci Hevesen. Apropó: ki a tököm az a Marci?!

YouTube regisztráció. DNS-mintát hol adjak?

Nem mindegy, hogy csak úgy vagyunk bele a világba, avagy tényleg hosszú távra tervezünk. Az élet kiszámíthatatlan, jobb ha az ember előre felkészül pár dologra. De nézd meg a mai generációt! Nézd meg mi számít nekik és mire tesznek 1024 méter magasról. Övék a jövő, és ez cseppet sem rózsás kilátást eredményez. Kihalunk, egyszer mindannyian kihalunk. A kérdés csak az, hogy mit hagyunk hátra. Lenézek bizonyos embereket. Nem akarok egy légtérben lenni velük, nem akarom, hogy ugyanazt a levegőt szívják amit én is. Flegmák. Pöffeszkednek, villognak a vadiúj mobiljaikkal és azzal is, hogy ki/mikor/mit írt nekik Facebook-on. Basszameg. És azok a műanyag nők...szavakat sem találok már rájuk. Mintha egy amerikai giccsparádé filmből léptek volna ki. Illegetik magukat, direkte kivágott, jóval kisebb ruhákat vesznek fel, hogy a sok paraszt legeltethesse rajtuk a szemét. Strasszokkal kivert mobiljaik le sem kerülnek a füleikről. Másikban kézi táska, benne több tízezer forint költőpénz. Shoppingolni kell. Anélkül nem lehet, tudod.

Várom a robotok nélküli jövőt.

  Újra sikerült valamivel felkavarni a törvényalkotás állóvizét, ami így a nyári melegben amúgy is folyton leül. Most például éppen az ellen fejezik ki sokan a tiltakozásukat, hogy a kormány nemrég elfogadta azt a törvényjavaslatot, miszerint az eddigi 14 éves büntethetőségi korhatárt egyes bűncselekmények esetén 12 évre szállítanák le. Mindkét oldal álláspontjait megértem, az ellenzőkét is, és a támogatóékat is, és bár magam is a változtatást tartanám helyesnek, kétségeim mégis vannak. De mit mond minderre a józan ész?

Nálunk ugyan már egy ideje véget ért a lomtalanítás, az utcákon azért néhol még mindig felsejlik annak bűzös nyoma. Szétdobált alkatrészek, papírfecnik, széklábak jelzik, hogy egykor (nem is oly rég) még nagy kupac hulladék állott emitt. Emlékszem, szépen lassan került ki a sok felesleges kacat a házak elé. Nem egyben az egész, hanem szépen apránként. Aztán megjelentek az utcai keselyűk, a piros Zsigulival cirkáló, utánfutós népek akik ügyesen felmérték a terepet. Ahol valami finomságot találtak, oda letelepítettek egy tagot. Mindegy, hogy asszony, vagy férfi. Gyerek, vagy felnőtt. A lényeg az, hogy legyen ott valaki aki vigyázza a kincset. Kis szék is jár ilyenkor, nehogy már a földre kelljen ülni. Én láttam olyan Őrzőt is (mert így hívom őket) aki - mintha nyaralna - napozó ágyon terült el, napernyővel maga felett és még kis rádiója is volt. Aztán így pihengetve őrizte a cuccot, közben meg néha-néha átkiabált az utca túloldalán lévő másik Őrzőnek, hogy éppen mennyi az idő. Este jött a platós kocsi, az vitte el a kincset. Vasat, vagy műszaki cikket, a fene se tudja már. Mindegy, a lényeg az, hogy nehéz volt egy embernek, de még kettőnek is. Kellett hát a műszaki segítség. Aztán ugyanebben a lomizási szezonban történt meg, hogy kora reggel arra ébredtem, hogy egy kamu-olasz család egymást szidalmazza ordítva a nagy halom lom mellett. Gondolom nem igazán jutottak dűlőre, hogy kihez mely értékes kincs tartozik. Egyébként a legdurvább az volt, hogy láttam olyan kupacokat is ahol az Őrző egy tizenéves kis srác volt aki jókora bottal felfegyverkezve védte a területét. Vagy az van, hogy tényleg felettébb értékes amire rálelt, vagy csak szimplán rajkodni akart. Nem kérdeztem meg. Örültem, hogy egyáltalán a szemetet le tudtam vinni, másnap már lépni nem lehet az utcát beterítő sok limlomtól. Kacatok. Egykor értékesek voltak, mára másnak lehetnek azok. Lomtalanítás volt, lesz legközelebb is. Majd akkor is beszámolok róla, hogy miket láttam. Kedvenceim idén a rajkó gyerekek által a betonra mázolt különféle ábrák és nevek (Lakatos Dzsesszika, Oláh Ármándó, stb.) voltak. Egy üveg jó bor után megfordult a fejemben, hogy odakanyarítok magam is egy Rácz Nintendo nevet de végül lebeszéltem magam róla. Aztán az Őrzők eltűntek, majd a sok hulladék is kámforrá vált. Emlékeztetőül maradt csak pár apróság, de szerintem a jövő hétre már azoknak is csak a hűlt helye marad.

  Török Zsolt hamar eldurrant Kálmán Olgánál az ATV stúdiójában. Az ünneplés apropója Orbán Viktor "Ha jön az IMF én megyek" kijelentése. Egy gyorsba' rögtönzött pogizós, sütizős majális keretében meg is ünnepelték a miniszterelnök hamarosan bekövetkező távozását, majd Zsolt elment interjút adni, és a levegőbe lőtt.

  De most komolyan; valaki szólhatna nekik, hogy 2014-ben nem a Nagyokat Mondó párt 1-ről Nagyokat Mondó párt 2-re szeretnénk váltani (már aki szeretne), hanem kicsit komolyabbra, szóval nem feltétlenül őrájuk. Mostanság nem nagyon vevő a performanszokra senki, ehelyett inkább némi higgadt racionalizmusra volna szükség.

  Itt a teljes "robbantós" interjú, a vitából meg mindenki azt hisz el, amit akar.

  Szíjjártó Péter szerint a sors ajándéka, hogy ilyen fiatalon államtitkár lett.

  Ugye, ugye, a karma... te meg milyen sokáig nem hittél benne Petikém.

  Neked a sors ajándéka, nekünk inkább sorscsapás, de attól tartok, korántsem ilyen magától értetődő a dolog. Hogy akkor kinek köszönhető? Azt hiszem, inkább a főnöködnek, meg az öles nyelvcsapásoknak.
  Egyébként pedig ne mássz túl magasra, mert isten olykor megrázza a fát. És a narancsfák vidékén mostanság egyre erősebb a szél.