Bevallom őszintén, nem terveztem ezt a cikket. Nem csak azért, mert mint jogi pályán mozgó embernek, nem szerencsés ennyire erős szubjektív állásfoglalást tenni egy ilyen kaliberű ügyben, hanem azért sem, mert a magam részéről egyszerűen csak szívesebben időzök el és alkotok véleményt a napi politikáról és gazdaságról. Jelen esetben viszont túlcsordult az a bizonyos pohár, és most már nyugodt szívvel mondom ki bárki előtt, legyen békeaktivista, liberális politikus, vagy megszállott pacifista; vissza kell állítani a halálbüntetést. Mégpedig minél hamarabb.

  Már korábban írtam, hogy újra fellángolt az IMF körüli hírözön; a ma reggel leglényegesebb híre pedig az, hogy a küldöttséget alkotó hölgyek és urak ma érkeznek Budapestre, hogy megkezdjék a tárgyalásokat. Ők még persze nem tudják, de feleslegesen jönnek. Azaz nem teljesen feleslegesen, mert lesz majd pezsgős vacsi, városnézés, múltidéző séta, meg minden, amit a protokoll megkíván, ha nem lenne nyári szünet, talán még Fábry is meghívna egy-két tagot showderezni, hogy aztán hülyét csináljon belőlük, de hogy amiért valóban repülőre ültek, abból nem lesz semmi, az szinte fix. Ha fogadnom kéne, én most azt mondanám, hogy IMF megállapodás nem hogy most nyáron, de idén sem lesz. Persze hátha tévedek, de azt nem nagyon hiszem.

  Erősen indult a hétvége. Nem csak, hogy Orbán Viktor közzétett az Interneten egy győzelmi beszédet (amiből körülbelül úgy árad a hamis, sőt mesterkélt pozitivizmus, mint a Guernica című festményről) miszerint csatát nyertünk Brüsszelben, de mindenki kedvence Matolcsy György, mielőtt elindult volna nyaralni, még szükségesnek tartotta közölni velünk, miszerint már csak röpke 18 év, és Magyarországon végigsöpör a felhőtlen jókedv és vidámság, amit a szárnyaló, pozitív gazdasági mutatók és a végre élhető társadalom okoz majd. Éppen csak azt nem tette hozzá, hogy "öhöm, bódottá..." De gondolom, ezt is csak azért hagyta ki, mert közben már azon járt az agya, hogy elcsomagolta-e a fogkeféjét?

  Napok óta megint az IMF körüli tárgyalásoktól hangos a sajtó, bár a dolog füstje jó szokás szerint ismét nagyobb, mint a lángja, több okból is. Egyrészt újra megpróbálják olyan hangnemben eladni a dolgot, mintha mi tennénk szívességet a Valutaalapnak azzal, hogy tárgyalóasztalhoz ülünk velük, másrészt pedig még mindig kerülik azt, hogy kimondják a hitelfelvétel szükségességének valódi okait, és bele vannak zavarodva az Orbán által elhintett (és azóta minden pártember által hangoztatott) "védőháló" szövegbe. Kár, hogy egyértelműen látszik, ez sokkal inkább mentőöv.

  Költői közhely, de számtalan vihar tépázta már a világgazdaságot, hiszen csak az elmúlt egy évszázad ránk, európaiakra vonatkozó gazdasági szakirodalma egész könyvtárakat tölt meg, a többi kontinensről nem is beszélve. Most, hogy a saját bőrünkön érezzük az euróválság, és a környező országok közti kiélesedett viszonyt (ami nem jelenti azt, hogy a világ túlsó felén ne néznének szembe napról napra ugyanilyen problémákkal), hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valami nem túl fényes, de mindenképpen különleges időszakot élünk éppen át. Persze ennek az állításnak csupán az első fele állja meg a helyét; korántsem fényes ez igaz, de egyáltalán nem különleges. Krízis mindig volt, és mindig is lesz, mi most csak a sok közül járunk éppen az egyikben.