Megboldogult gyermekkoromban még fogalmam sem volt arról, mégis mit jelent az a szó, hogy "puccs", ellenben azonnal beugrott egy nehezen meghatározható, nagy tál rózsaszín, ragacsos, pudinghoz hasonló édességféle, merthogy azonnal a puncsra következtettem belőle, bár azt hiszem, gyerekként ezzel nem voltam egyedül. Ez a feltétlen reflex pedig azóta sem tűnt el, és valahányszor meghallom ezt a szót, előbb jut eszembe egy tál nassolni való, és csak tizedmásodpercekkel később a szó valódi, politikai jelentése.

  Istenáldotta tehetsége van a mi jó Viktorunknak abban, hogyan csináljon napról napra olyan magától értetődő természetességgel hülyét magából, és közben rúgja tökön magát a szeretett kormányával együtt, hogy az már szinte fel se tűnjön az átlagmagyarnak. A minap például azzal szórakoztatta a Cézanne-kiállítás külföldi vendégeit, hogy azt találta mondani, mi magyarok mindent másképpen csinálunk, másfelé keressük a jövőt, még így válság idején is. Hát a Kedves Vezető meg is kapta ennek a hozzáállásnak a jutalmát, az IMF ugyanis, úgy hírlik, szépen beintett a delegációnak, mivel kicsit a szívükre vették a múltkori reklámkampányt, konkrétan azt, amikor szemet gyönyörködtetően kék, egész oldalas újsághirdetésekkel szórták tele az országot cirka 200 millióért. Az IMF szemei előtt meg leszállt a lila köd, hiszen világosan megmondták, elnézik ők azt, hogy időnként vannak helyzetek és országok, amikor a balhét - belpolitikai okokból - vele vitetik el, de most aztán szépen a szőnyeg szélére állították Varga Mihályt, és megmagyarázták neki, hogy édes öcsém, ilyen méretes adag szúrós csalánnal most már dörzsölgessétek a saját farotokat, de ne a miénket. Vargának állítólag kerekedett a szeme, hogy most mi van, ugyanis a felcsúti, hogy, hogy nem, elfejtetett neki szólni, hogy figyeljél már Misi, holnap reggel, amíg te Tokióban kortyolgatod a zöld teádat, itthon újra megtapossuk kicsit az IMF-et, mivel a drága jó Matolcsy elvtárs most hozott ki két héten belül két megszorító csomagot is rájuk hivatkozva, szóval valamit kell adni a népnek, mire is van ez a rohadt nagy háborúzás itt már megint. De a vezér nem szólt, Varga meg izzadhatott, mint kutya a kínai konyhán, miközben megkapta az agymosást, majd miután kilibbent a mosdóba, hogy rendbe szedje magát, gondolom elhordta magában a felcsútit mindennek a habonyiárpival együtt, aki ezt az egészet levezényelte. Az IMF mindenesetre komolyan fontolgatja, hogy lezárja a tárgyalásokat így, ahogy vannak, nulla eredménnyel, amit értek is, hiszen nem nekik fontos ez az egész hercehurca, asszisztálni meg aztán végképp nem szeretnének tovább egy óvodáscsoport Monopolyjához, hiszen biztos van ennél jobb dolguk is. Viktor meg ha akar valamit, majd megcsördíti a karikás ostorát a félázsiai gulyája felett, és úgy fog jelezni, ha végre jobb belátásra tér, addig meg hagy rágódjon azon, mennyit kell még aludni ahhoz, hogy Kossuth tér padjain ülve is elférjenek a hívei.

  Sajátos nap ez az ünnep, ha még ünnep egyáltalán. Azt ugye tudjuk, hogy október huszonharmadika már régen nem a megemlékezésről szól, de mostanra pedig végképp elvesztette minden korábbi jelentőségét, és egyszerű számháborúvá alakult át. Hogy nekem, nálam hányan, mennyire, meddig és miért, nálad meg miért nem. Van ebben némi keserűség, de az okait is értem. Az is igaz persze, hogy az ünnep fénye magától is megkopott már, de tettek is róla, hogy elcsépeltnek érezzük, hiszen 1990 óta nem múlt el úgy március tizenötödike, augusztus huszadika vagy október huszonhárom, hogy abba valakik ne keverték volna bele az éppen aktuális politikai fájdalmukat, törekvésüket, céljaikat, hol a sorok közé rejtve, hol meg egyenesen a szemünkbe mondva.

  Vannak bizonyos afrikai országok, ahol a kormányváltást - ha éppen nem golyóval és falvak felperzselésével kezdik, lásd például Sierra Leone - akkor simán csak összeül néhány vudu-varázsló, aztán kecskevérrel bekent arccal kántálni kezdik a tűz körül, hogy "monnyonle!" Nálunk is valami hasonló történik, csak civilizáltabb (?) környezetben, hiszen mindenki tépi  a száját, csak éppen a fenekét nem emeli meg senki. Azaz emelte eddig, bocsánat, mert Szabó Rebeka végre csinált valamit. De hol volt a komplett ellenzék többi része?

  Ezt is megkaptuk, a kormány lehúzta a klotyón a jövő évi költségvetést, mert rájöttek, hogy van még ott egy 367 milliárd forintos lyukacska, amit hogy, hogy nem, nem vettek észre, pedig azt hiszem fütyült benne a szél izomból. A megszorítás szót persze úgy utálják, mint varjú a rohadt tököt, meg persze nem is venné ki jól magát, ha a Kedves Vezető ilyesféle dolgokat nyomna az alattvalói nyakába, nem szocik ők kérem, hogy megszorítsanak, ezek itt egyenlegkiegészítő intézkedések, semmi több. Persze valójában jóval több, mert attól, hogy trüffelnek hívom a hasmenés végtermékét, az attól még nem változik, de Matolcsy, meg az összes többi  szakbarbár bocsánat szakember (ha-ha!) szerint de. Az már szóra sem érdemes, hogy ezt is rákenjük Brüsszelre, aztán hogy ott tudnak-e róla, vagy leginkább nem, az senkit nem érdekel, és különben is, ha nem tetszik Brüsszelnek, hogy rákenjük a saját balf@szságunkat, majd ovi beleírja a tákolmányába, hogy márpedig ezért csakis ők tehetőek felelőssé, azt' coki, már ahogy mostanság járja a szólás.

  Viktorka jobbkeze Matolcsy (vett volna magának a vezér inkább egy kutyát, ugatni meg nyalni az is tud, viszont nem beszél hülyeségeket) tehát ismét alakított,  és elmagyarázta, hogy ez miért jó, miért nem megszorítás, és hogy nemazemberek... Egyenlegkiegészítő intézkedés persze már csak azért sem lehet ez az egész, mert egyenleget csak megfelelő prosperitással lehet javítani akár pluszban, akár mínuszban, ezt minden elsőéves közgazdászhallgató tudja. Ez nem egyéb tehát, mint megszorítás, de persze nem is kell ezt elmagyarázni, hiszen úgyis tudja mindenki. Tudjuk mi, választók, meg tudják odafent is, csak gáz lenne kimondani, hogy nem csinálunk mást, mint lapátoljuk a sz@rt kedves félázsiai népem, innen oda, onnan meg ide, de akárhányszor rakjuk el meg vissza, csak nem akar fogyni ez a kupac, pedig már minden létező alternatívát kitaláltunk, kire kenjük rá ezt a halmot, de ez csak itt bűzölög, hiába kántálja Matolcsy is olyan kitartóan, hogy "nem a zemberek fizetik meg", akkor se tudjuk senkivel elhitetni, hogy ez nem a saját két és fél éves szerencsétlenkedésünk eredménye, hanem valami más.

  Lehetne most azzal jönni, hogy az egykulcsos adó miatti kiesés, hát akkor állítsátok vissza a kétkulcsosat basszus, de felesleges, miből keresne meg akkor potyán havi pár százezret az ovi-klán, meg pedálozhatnánk azzal, hogy úgy évi 70 milliárd esik ki a nyerőgépek felszámolásával, de ugye ezt is felesleges az orruk alá dörgölni, mert Viki tönkre akarja tenni a Videoton ellenfelét, hiszen a foci mindenek felett, és ha ahhoz az kell, hogy így tegye tönkre a nyerőgépbizniszben érdekelt ellenfél csapat fejét, akkor ezt fogja tenni