Amikor az ember azt hinné, hogy annál nagyobb nettó marhaságot már nem lehet kitalálni turulországban, mint amit az elmúlt években a nyakunkba öntöttek, és valószínűleg már sem selmecigabika, sem a habonyiárpi nem képes önmagát felül, vagy alulmúlni (nézőpont kérdése), akkor egyszer csak berobban a semmiből Morva Emília úgy, mint EU csúcson a kényszeredett orbánvigyor, körbepillant az épülő ócsai gettóban lakóparkban, és azt mondja, hogy "depressziós, összeesett ember nem kell ebbe a közösségbe." Ezt persze csakis a keresztényi szeretet mondathatta vele, semmi más.

  Kérem szépen erre a telepre márpedig büszkének kell lennünk, bárki bármit is mond, mondotta Soltész Miklós a napokban, amit minden további nélkül meg lehet érteni. A fülkeforradalom óta a kormányzat olyan szinten nem bővelkedik a sikerekben, hogy mára már az is büszkeségre adhat okot, ha végre nagy nehezen tető alá hozunk egy ilyen gettót lakóparkot. A Máltai Szeretetszolgálat, ami feladatául kapta, hogy azon pályázók közül válogasson, akiknek már a szakadék szélén lóg a megélhetése, valamiféle gyógyszer mellékhatásaként kitalálta, hogy ők csak olyan családok közül fognak válogatni, akik optimista jövőképpel, közösség építő célokkal rendelkeznek, és még a depresszió árnyéka sem vetül rájuk.

  Ha jobban belegondolunk, valószínűleg ezen kívánságuk minden további nélkül teljesülhet. A kilátástalan adósságspirálba került szülők, akiknek a tartozásait talán még az unokák is nyögni fogják, akiknek fel kell adniuk az eddigi otthonukat, aminek a megteremtésébe pénzt, időt, és energiát öltek, a gyerekek, akiknek hátra kell hagyniuk a jól megszokott környezetet, iskolát, barátokat, valószínűleg tévéreklámokba illő happy familyként vándorolnak majd Ócsára, hogy ott birtokba vehessenek egy kartonpapír házat. Valószínűleg mindenki úszni fog a boldogságban, hogy egy puszta közepére költözhet, cirka öt kilométerre a falutól, ahol egyelőre még az sem biztos, lesz-e buszjárat, vagy mindenki úgy jut be Ócsára, ahogy tud? Talán még afféle vidám avatóünnepség is lesz beköltözéskor ácsolt színpaddal, színes lufikkal, ahol valamelyik műanyag nájlonsztár elénekel pár dalt, a pavilonsor végén keverik a vattacukrot, és valamelyik kormánymegbízott lelkesítő beszédet mond emútnyócévről, meg sikeres szabadságharcról.

  "Reggel négykor még egy csapat ifjúmunkás rótta az utcákat, gyönyörködtek a házakban, és vidáman énekeltek."

  Szabad Nép - 1951. november 6.

   Hiába, ami anno bejött Sztálinváros-Dunaújváros építésekor, az még most is ütős lehet, ha megfelelő módon tálalják...

  Vajon valamiféle szekta van formálódóban, amiről nem tudunk, vagy megint valaki olyannak pattant ki a fejéből a "legvidámabb barakk" elmélete, aki húsz éve nem járt közemberek között, és az országot csak a kormányzati kocsijának szélvédője mögül ismeri?

  Félreértés ne essék, nem a kezdeményezés a baj. De meglehetősen röhejes lelki oldalról vizsgálni a pályázókat, amikor ilyen helyzetben vannak. Az is érdekelne, hogyha ez most ennyire fontos, akkor vajon a földpályázatok esetében, amikor annyi havernak osztogattak a pályázók közt mazsoláztak, vajon miért nem számított, hogy ki mennyire optimista és jövőbe látó? Vagy az nem tetszett volna a haveroknak? Könnyen lehet, hogy néhány idegesebb oligarchia tag esetleg felhívta volna Viktort, vagy a talpnyalóit, hogy vazzeg, ne érdekeljen már titeket, hogy én mély depressziómban felgyújtom-e az egész rohadt szántót, vagy kendert termesztek rajta, állítsátok ki azt a qr..a papírt, hogy nyertem, aztán lökjétek a támogatást.

  Ezek után már csak egy dolog érdekelne; mi van, ha ez az egész depressziós téma nem egyéb, mint a nem létező Kubatov-listára épülő szelektálás? Kihúzni a trágyából azokat a haverokat, akik túl mélyen belekanalaztak, és másképpen nem lehet rajtuk segíteni?

- Na, itt vannak Kovácsék, velük mi a helyzet? Velünk vannak, vagy büdös komcsik?

- Á, a múltkor is a Gyurcsányra szavaztak.

- Akkor írd a papírjára, hogy depis, és még a végén felgyújtaná az egész rohadt gettót telepet. És Szabóék?

- Ők rendben vannak, anyu meg apu is Fidesz-párti, szép optimista család...