Emlékszik még valaki az Opusnak erre az ezer éves slágerére? Mindegy, mert tulajdonképpen nem is lényeges.

  A grafománia görög eredetű szó, jelentése íráskényszer, kóros írásszenvedély, amely esetben az alkotás mennyisége sokszor köszönőviszonyban sincs annak minőségével.

  Nos, ezzel egyszerűen nem tudok vitatkozni.

  Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy végre valamiben elsők vagyunk Európában, az örömön pedig csak az az aprócska tény ront, hogy ez a valami a recesszió, és a rekord infláció. Tündérország tündérkirálya, karöltve a felcsúti félázsiaival azért mégiscsak összehozott valamit, még akkor is, ha büdös, ronda, nem akartuk, és a kutyának sem kell. Aztán ezt a valamit a miniszterelnök most megpróbálja sikerként eladni, mert végül is csak nézőpont kérdése, mit nevezünk teljesítménynek, nem igaz Viktor?

  "Ma már Európa is elismeri, hogy Magyarország jobban teljesít, mint a legtöbb európai állam." Úgy az egész levéltől is, de ettől a sortól aztán tényleg könnybe lábadt a szemem, ám nem akarom részletezni meghatódottságom okait, mert azzal szerintem mindenki tisztában van. A levél tartalmával ellentétben az egyre nyilvánvalóbb tény ugyanis az - és ezzel most nem akarok sötét felhőket festeni az égre - hogy az illetékesek erről a szintről már ha akarnák sem tudnák beindítani a gazdaság berozsdásodott fogaskerekeit, persze törekvés erre amúgy sincs. Marad a "lenini út", azaz módszeresen kicsinálni a kellemetlenkedő újságírókat, eltávolítani a rossz helyen puhatolózó rendőröket, a pénzt szétosztani a puszipajtások között, röghöz kötni a fiatalokat nehogy a nyugat elszipkázza őket (hagyjuk már, semmi szükség szipkázásra, mennek ők maguktól is), minden pozícióba olyan embert ültetni, akinek a farka a mi satunkba van szorítva, és közben lökni a pénzt a médiába, hogy az azt harsogja, miszerint minden szép és jó, eközben pedig nagy szavakkal bombázni a hanyatló, kapitalista nyugatot. Csakhogy mindez nem eredmény. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán még egy békebeli TSZ igazgatására sem lett volna alkalmas, nemhogy egy ország vezetésére. Tudjuk, hogy igen kimagaslóan tud az ellenzékben szónokolni és nagyokat mondani, de semmi egyebet nem szabad rábízni, mert tehetsége semmihez nincs, maximum még annyi, hogy újabb, a posta útján ránk szabadított demagóg hülyeségekkel bombázza a már amúgy is frusztrált tömegeket. Bátran húz lapot a tizenkilencre, mert szemmel láthatóan tényleg nincs tisztában azzal, hogy mára a magyar választók többségének szemében nem több egy leszerepelt falusi focistánál, aki - ha nincs a politikai pálya - mára egy lenne a romkocsmák félhomályában tengődő ál-értelmiségiek közül, csak hogy stílusos legyek. Szóval tényleg ennyire hiányzik neki az a bizonyos szikra a kanóc végén?

  Hogy is mondják? A kőműves habarccsal fedi el a hibát, a cukrász habbal, az orvos földdel, Orbán pedig levelezések végeláthatatlan sorával. De már ez sem segít. Az eredménytelenség ugyanis nagyon is szembeöltő, és gyakorlatilag minden utcasarkon szembejön az emberrel valamilyen formában. A kormány végrehajtási kedve/ereje/potenciája igen szerény, kivéve persze akkor, ha a saját belső köreinek szánt juttatásokról van szó. De ez sem tartható fenn örökké. A nagy magyar közgéptársaságra előbb-utóbb rá fog omlani az egész NER. A gond csak az, hogy nagy valószínűséggel mindenki mást is maga alá temet majd, nem csupán őket.