Felröppent a hír - bár állítólag azóta már lelőtték - hogy a Kossuth tér, mint olyan, a teljesen felesleges átépítést követően a Nemzet Főtere nevet fogja viselni. Nem tudom, kinek a keble dagad ezektől a sorozatos pótcselekvésektől, amiket a valódi munka helyett tesz a kormány, de akinek még mindig nem volt világos, az végre kapjon a fejéhez; miniszterelnökünknek abszolút lényegtelen, milyen állapotban van az egészségügy, hogy a gyermeked el fog-e férni a megduzzasztott osztályokban szeptembertől, vagy hogy a kézi vezérelt rendőrség impotenciája miatt hetente hány embert rabolnak ki, vernek agyon, erőszakolnak meg - persze mindaddig, amíg az áldozat nem valami fejes csemetéje, mert akkor füttyszóra ugrik az egész TEKnős hadsereg.

  Mázsás kövek gördültek le a mellkasunkról a hír hallatán; nem csak, hogy végre elérkezett a tavasz, de idén sem maradunk nemzeti fejtágító nélkül. Pártházvédő bicskások és sósavval felszerelt bácsikák lesik titkon a postaládát napról napra: szól-e vajon idén is az Úr? És szólott. A postás már úton van vele, türelem.

  Igaz ugyan hogy egy teljes hónapnyi késéssel, de miniszterelnökünk hű szárnysegédje, az ország számmágusa végül csak belekezdett abba a munkába, amiért tulajdonképpen eltartják a mi pénzünkből. Hozzálátott a Magyar Nemzeti Bank pénzének kitalicskázásához. Természetesen ez csupán azoknak szolgál meglepetéssel, akik az utóbbi három évet egy magánzárkában töltötték, mert aki csak egyszer is beleszagolt a gazdasági hírekbe a választások óta, azt tudja jól, hogy az IMF-el való "húzd meg ereszd meg" ritmusára eljárt pávatánc is csak azt a célt szolgálta, hogy a fényességes vezérünk a kenyér mellé némi cirkuszt is adjon a fülkeforradalmárjainak, nehogy csökkenjen az egy szuszra eldarált "nemleszünkgyarmat!" hevület, de maguk közt semmi mást nem csináltak, csak kangörcsbe merevedve vágták a centit Simor menesztésének napjáig.

  És lőn; érkezik a hír a délelőtt tizenegy órakor megtartott sajtótájékoztatón, miszerint a legnagyobb pénzügyi zsenink, az újból csúcsra járatott államadósság gáncs nélküli lovagja csökkenti a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékait. Nyilván túl nagy a nyomás odabent, ajtónak feszülnek a bankóhegyek. Nem is értem, miért kellett erre egy teljes hónapot várni? Vezérünk helyében és bizony alaposan elgondolkodnék azon, hogy miféle jómunkásember ez a Gyuri? Már egy teljes hónapja melegíti a popójával a bársonyszéket, és csak most lát ehhez hozzá, amikor erre készülünk 25 éve bammeg? De a türelem nagy erény, és megtudtuk, hogy a kormánnyal való egyeztetés után a volt nagyfőnök Orbán Viktornak, akihez nyilván semmiféle szál nem köti az MNB független elnökét, 3 milliárd eurót nyújt át, látványos pávatáncok megrendezésére. Igaz, ebből az ország megúszhatná a következő egy-két megszorítást, de ugye kicsire nem adunk, és amúgy is, majd megmondjuk hogy emútnyócév... Vagyis bejött, amire Európa várt - vagy inkább tartott tőle - Matolcsy bősz talicskázásba kezdett, ami nyilván már a választási célokat is szolgálja.

  Matolcsy a vállalkozásoknak szeretne bőséges hiteleket nyújtani az MNB pénzéből, ahogy hallottuk, három hónapra és korlátozott mértékben, nulla százalékos kamattal. Ez szép. Csakhogy... nyújtsa a kezét az, aki tud egy olyan mikro, vagy kisvállalkozás típust mondani (a kuplerájon kívül), ahol a befektetés megtérül három hónap alatt, és máris lehet visszafizetni a mullszázalékos kamatú hitelt. Az ilyen hitel maximum áthidaló megoldáshoz jó, vagy még inkább arra, hogy betegyék ezt a pénzt kamatozni valahová három hónapra, zsebre vágják a különbözetet, a többit pedig visszafizessék. Azt már mindenkinek szabja meg a saját fantáziája, kik azok, akik így majd hozzájuthatnak ehhez a hitelhez...

  Azt persze akár dicséretesnek is lehetne nevezni, hogy három év után végre legalább próbálnak lépni valamit a növekedés érdekében, de sajnos túl sokáig vakaróztak. Bár Matolcsy már 2010 végén benyújtott egy növekedési tervezetet, de azt cirka másfél évre jegelték, mert fontosabb volt a választási törvény kiagyalása, a földosztogatás, a nyugdíjpénzek elsíbolása, meg ezer más dolog, például Simicska is követelőzött. Mostanra pedig az unortodox harciassággal sikerült elriasztani még a korábbi üzleti partnereket is, az újak pedig messze elkerülnek minket. A hazai vállalkozások számára pedig ez már édeskevés, hiszen ki az, aki egyáltalán merészel még hitelt manapság felvenni?

  Ó, és egy apró adalék a végére, amire talán már senki nem is emlékszik:

  "A jegybanki arany és devizatartalék a magyar gazdaság külső stabilitása védelmének eszköze, és mint azt a neve is mondja tartalék, tehát nem használható fel fejlesztési, vagy államadósság-csökkentési célokra."

  Matolcsy György - 2013. február 28.

  Beszélgetek a határon túli ismerőssel. Pontosabban ő beszél, én pedig hallgatom. Elégedetlen, amit természetesen nem is csodálok. Már nem akar idejönni, úgy ahogy pár éve akart, sőt, nagyon már magyar sem akar lenni. Nem csodálkozom rajta, csak gondolkodom. Ha távolabbról nézi az ember a dolgokat, akkor jobban rálát az egészre? Elképzelhető, hiszen Kolozsvár már elég messze van a magyar határtól. De nem is az a lényeg, hogy hol él, hanem ahogyan a dolgokat látja. Mert jól látja. Akkor mi miért nem?

Összességében igaz ez a fiatalok többségére. Agymosott, ide-oda ténfergő zombikká degradálódtak akiket orruknál fogva lehet vezetni. Anti-utópiában élünk. Egy átlagos tizenévest jobban érdekel a pia, a drog, meg a szex mint az hogy melyik iskolában tanuljon majd tovább, esetleg később mihez kezdjen az életével. Ambíciók nélküli, irányított népség. A TV, az internet és bulvár elegendő tartalmat biztosítanak ahhoz, hogy ezek az egyének azt hihessék: boldogok. De a trendi cukormáz alatt bizony rohad a belső. Telnek az évek, változnak az idők. A végén pedig jön a pofára esés. Hoppá, ezt talán nem így kellett volna! – gondolják magukban. De addigra már majdnem a fél életük elszállt.

Fiúk!

Miért a minél drágább és minél többet tudó technikai kütyük lettek a mérvadóak számotokra? Miért kell csőnacikban és idióta színes cipőkben járkálnotok amikor pár év múlva – elvileg – egyetemre készültök? Ha ilyen cuccokban mentek később állásinterjúra is, ne sok jóra számítsatok. Iphone, Ipad, csúcs-PC, érintőképernyős mobilok és androidos játékok tömkelege. Ez kell nektek? Meg a minél hangosabb dubstep, ugye? Még reggel, a metrón is. Feszítetek, mintha tiétek lenne az egész világ. A többi embertársatok magasról le van ejtve, hiszen ők nem olyan egyéniségek mint ti. Kóboroltok. Tengtek-lengtek. Suli után a tanulás nem releváns, a PC annál inkább. Legújabb, AAA-kategóriás videojátékok, online póker, meg a pornó. Örültök ha van csajotok, de lelkileg messze álltok tőle. A szex, a minél változatosabb szex persze első helyen szerepel de milyen tanácsokat adtok akkor amikor a csajotok sírva rohan hozzátok mert mondjuk otthon balhé volt? Hol vannak ilyenkor a valós, és nem a megjátszott érzelmeitek? Iphone, Ipad, csúcs-PC, érintőképernyős mobilok és androidos játékok tömkelege. Ez kell nektek. Persze tisztelet a kivételnek.

Lányok!

Miért kell kilónyi sminket magatokra kennetek minden nap amikor mindez pusztán a kizsákmányoló világ rákfenéinek egyike? Hiszen fontosabb lenne a természetes szépség, aki szeret (úgy értem tényleg szeret, nem csak úgy mondja) titeket annak úgysem fontos, hogy minden nap erősen ki legyen festve a szemetek, vagy hogy ki legyen vasalva a hajatok. Ez utóbbi amúgy is elég káros. A ruháitok nektek is több tízezer forintosak. Persze, hiszen a trendet követni kell és Anyuci meg Apuci pénztárcája egyébként is elég vastag, nemde? A pasikat váltogatjátok, mint mások a fehérneműt. Tanórán ti is mobiloztok, közben pedig remekül elhülyéskedtek a többiekkel de érettségi után ugyanúgy hoppon maradtok mint a fiúk. Apropó, iskola! Hátitáska helyett válltáskával jártok? Ennyire fontosabb nektek a divatos megjelenés, mintsem hogy kényelmesen vinni tudjatok magatokkal minden kellő tankönyvet és tízórait mellé? Délutánonként pláza, mekis kaja és cigi. Hétvégén pedig pia, partidrogok és buli. De ne aggódjatok, nektek ebbe soha egy forintot sem kell beleadnotok. Hiszen Anyuci meg Apuci pénztárcája egyébként is elég vastag. Rossz úton jártok. Persze tisztelet a kivételnek.

Hová tartunk?