Tudja ezt persze az érintett is nagyon jól, de egyáltalán nem élünk olyan időket, amikor ezt csak úgy világgá lehetne kürtölni. A Fidesz népszerűsége mostanra már majdnem a rosszhírű MSZP szintjén jár, a tagokéról pedig jobb nem is beszélni. Ki az, aki ilyen időkben még egyet ránt önszántából azon a fűrészen, amivel az őt tartó ágat vágta már eddig is? Jön tehát a burkolt, látszólag véletlenszerű, de nagyon is kimódolt minisztercsere, és átalakítás. Nagyon kell ugyanis az Orbán-kabinetben ügyelni arra - és a miniszterelnök ennek mestere - hogy esetleges tagcserékkel el ne árulják, hibáztak. Inkább maradjon a helyén az is, aki már bebizonyította alkalmatlanságát, aztán majd idővel feltűnésmentesen a háttérbe szorítják.

  Mivel nálunk még mindig (vagy inkább újra) nagy divat a vesztünket akaró, de eközben hanyatló nyugattal, a gonosz, vérünkre szomjazó imperialistákkal, meg a habzó szájú, shortoló jenki brókerekkel riogatni a jónépet, de olyan hangnemben, hogy azt még maga Bástya elvtárs is megirigyelné, ezért aztán nem is csoda, ha rohamtempóban megszerkesztették és kiadták azt a könyvet, ami nem szól másról, mint hogy a fél világ ellenünk esküdött össze újra, de persze belebuktak (újra), mert mi már csak ilyen tökös nemzet volnánk, aki azért bármikor kioszt néhány jól megérdemelt kokit meg sallert bárkinek, ha az kiprovokálja magának a nyakast.

De nagyon nyögi. Közel 37 kilóra fogyott, alig eszik, ráadásul még pánikrohamok is gyötrik. Ejnye, ejnye. Most felmerülhet a kérdés: mégis ki a fene az az Éden Szandra? Hát kérem szépen, ő az első Éden Hotel reality ex-szereplője aki már azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy nem elég, hogy sokkal butább mint az átlag vele egykorúak, még ennek tetejébe ribancoskodik is jobbra-balra. Ha jól tudom még a mellét is megműttette a reality fináléja után. Furcsa, de ezt egyre gyakrabban teszik a minimális reflektorfénybe kerülő honi hullócsillagok. Idéznék a cikkből: "Két-három hónapja derült ki, hogy neki volt más is mellettem, aztán adtunk még egy esélyt egymásnak, de ő egy újabb lánynak is. Nem titok, nem tudom feldolgozni ezt, rettentően megviselt. Már több mint egy hónapja képtelen vagyok enni. Korábban sem voltam súlyos, ötven kilót nyomtam évek óta. Most harminchét vagyok, a barátnőim felváltva jönnek, hogy erőszakkal felhizlaljanak" - nyilatkozta a Borsnak, hozzátéve, hogy rendszeresen szédül és volt már két nagyobb pánikrohama is. Kár, hogy manapság már ez is hírnek számít. Azért régebben ilyesmi még nem volt. Mondjuk az első Való Világ vagy Big Brother előtt. Akkor még az emberek leszarták, hogy éppen mit reggelizett, vagy kivel feküdt le ama bizonyos illető akinek keresztneve előtt a hangzatos VV, avagy BB jelzés szerepelt. Most pedig már velük van tele majdnem minden szennylap. A Bors alapból egy hulladék (de talán nem ferdítenek annyit mint a Story, emlékezzünk csak a nem is oly régi George Clooney-s esetre) de zabálja az ilyen ex-celeb kis senkiket akiket felfuttatott a média. Ezeken ugyanis mindig lehet csámcsogni.

Ez ilyen sikerrecept szisztéma. Adva van egy nyugdíjas öreg néni aki megveszi a lapot. Hazafelé a buszon átlapozza, nehéz a piacon megpakolt szatyor, egyszerűbb busszal menni 2 megállót. Leszáll és elindul a háza irányába a jól ismert kis utcácskájában. De már ott motoszkál a fejében az a hír amelyet az imént olvasott miközben két vádlija közé szorította a szatyrát, ki ne essen a mirelit zöldborsó. Tönkrement a házasságuk? Ilyen hamar? Tényleg? Pedig olyan fiatalok még! Ejha! Emígy mereng magában. Hirtelen találkozik a szomszédasszonnyal. Elbeszélgetnek, kivel mi újság, régen volt már az a tegnap este amikor utoljára beszélgettek ott a kerítés tövében. Nos, az öreg néni puszta szórakozásból bedobja már ezt a nemrég olvasott érdekfeszítő témát a szomszédasszony előtt, hadd csámcsogjanak ezen is. Az információ így tovább vándorol. Ehhez a másik néninek nem kell az újság, hallomás alapján is megszületik benne a sztori. Aztán majd tetszés szerint továbbadja valaki másnak. De térjünk vissza az öreg nénihez. Hazamegy. Kiolvassa a szennylapot az utolsó betűig. Utána jöhetnek a rejtvények, mert azok is vannak ám. Lehet kenyérpirítót, meg családi vígjátékot nyerni. Hűha. Eztán a lap mehet a többi közé. De itt még mindig nincs vége. Olykor a kedves gyermek, avagy unoka is rálelhet és jobb híján kiveri a farkát az említett cikkben szereplő hölgyemény fotóira, hiszen miért is ne. De előtte/utána azért beleolvas a cikkbe, naná. És az információ megint tovább adódott. Ilyen egyszerű a képlet. Ezért futnak ennyire ezek a szennylapok hazánkban. És ezért hír Éden Szandra szakítása is. Miért is ne?

  Szögezzük le: sosem voltam egy bulihuligán. Soha nem tudott igazán lázba hozni, ha Dj. Akárki nyomta valahol a tuc-tuc "zenét" és az sem érdekelt soha, ha éjfél után ingyen volt a fél vodka Red Bullal valamelyik aktuális kocsmaszponzortól. Nem bírom továbbá a droidokat, akiknek az a hétvégi menőzés tetőfoka, ha Hetfield velük pacsiz, és azzal akarnak vagánykodni a nőjük előtt, hogy befizetik egy olyan szórakozóhelyre, ami úgy nagyjából 500 férőhelyes, de már a bejárat előtt olyan tömeg áll, mint a Népstadion előtt anno a Queen koncert idején. De azért beállunk a sor végére szivi, még akkor is, ha csak a ruhatárig jutunk, mert nehogy már ne menjünk be...

  Hogy a politikai agymosás egyidős magával a politikával, az nem újdonság. A zsongító beszédek, a nagy ívű jelszavak mindig is ott repkedtek a levegőben, ha valaki(k)nek éppen támogatásra volt szükségük, vagy ha csak szimplán kifejezésre akarták juttatni a nép iránti határtalan törődésüket és szeretetüket, ami körülbelül annyira volt persze őszinte, mint a boncasztalon fekvő áldozat mosolya. Nálunk sem új dolog ez, lényegében ezt kapjuk minden kampányidőszakban (és azon is túl) '89 óta. Az már inkább meglepő, hogy a legalább ugyanannyira önfavorizáló, mint amennyire népbutító, leginkább Lenin és a nyomában lépkedő Kim Ir Szen elvtárs beszédeire hajazó kiáltványokkal próbálják most magukhoz édesgetni kormányoldalról a fiatalságot, beleszőve a "rizsába" egy jó adag demagóg halandzsát önfeláldozásról, hazaszeretetről, meg rejtett politikai üzenetről, kecskéről és káposztáról. Nem, nem Észak-Koreában vagy Kínában járunk, hanem hazánkban, de annak is a mintegy fél évszázaddal korábbi múltjában. Meglepő?